
A forradalom 50 éves évfordulójára megvettem életem talán első fegyvergyárát, a Smith & Wesson-t. Na jó, nem az egészet, de egy elenyésző részét. Ford Fairlane forog a sírjában, pedig még meg sem halt a fószer. Múltkor nem vettem meg az Ingram-ot, lelkiismereti okokból, meg azért, mert nem tört ki, csak készülődött. Másnap kitört, és utáltam, hogy nem vagyok benne. Ennyit a lelkiismeretről. SWHC-ről is később jöttem rá, hogy micsoda, már megvolt. Kit érdekel. Lényeg, hogy nagyon jól kerestem vele, mindaddig, míg el nem sült a stopom ma reggel (=délután). Szóval néhány napnyi csodás száguldozás után tegnap lekorrigált estére. Nem örültem, mert milyen jó volt már addig? Nagyon.
.
Gondoltam, ez holnap vagy letörik egyből, vagy visszamászik. Tovább nem gondoltam. Tovább kell gondolni. Betettem a stopokat nagy szenvedve, hogy én hogy utálok stopot rakni, mert inkább nézem és majd alkalmazkodom. De nem nézhettem, nem voltam itthon. Mire hazaértem, nem volt kiütve egy stopom se, örültem. De nem szedtem ki őket. Ez volt a hiba. Megszólalt a riasztó, esett a SWHC, méghozzá forgalommal. De mire odanéztem, már kiütötték a stopomat, persze a lehető legolcsóbban. Utána 20 dollárral (centtel) feljebb pihent 20 percig. Tudtam, hogy gáz van, nagy volt a forgalom, és nem húzták ki az 1-2 perces illikvid leszúrás után, hogy mehessen a bika tovább. Inkább itt kellett volna kiszállni. De még sokkal jobb lett volna, ha már akkor kiszállok, mikor hazaérkeztem, és látom, hogy nem törte le a tegnapi dupla mélyet, visszakorrigált 13.80 fölé, de azért túl sokat nem mutatott, egyhamar nem lesz bika. Pihenő. Itt kellett volna kiszállni. Nem pihenünk, momentumra játszunk. Mondjuk ezt csak úgy lehet hatékonyan, ha az ember ott ül mellette, és mindig tudja mi történhet, és hogy kell reagálni. Rögtönözni nem lehet, a stop meg csak vészféknek jó. De arra mindenképpen, és ha az embernek nincs jobb módszere, be kell állítani, nincs mese.
.
Sokat veszítettem már az elmúlt másfél év alatt, és sokat nyertem is. Sokszor kivettem, lejjebb tettem a stopot, mint eredetileg terveztem, kb az összes veszteségem 70-80%-át így értem el. Minden nagy veszteséget így értem el! A nagy nyerők 80%-a meg szépen mozgó papír volt, aminél nem volt szükség arra, hogy eltüntessem a stopot útközben. Nem kellett izgulni sem, drukkolni, úgy mozgott, ahogy elképzeltem, ahogy kell egy trendelő papírnak. Az is igaz viszont, hogy a kistoppolt, kis vesztővel, kis nyerővel lezárt trédek jelentős része komoly nyerőbe ment volna később, másik jelentős része komoly vesztőbe. Mondjuk 40-40%. 20% meg sehova. Ez a sok szám amúgy mind hazugság, ferdítés, hasból mondom őket, és simán lehet hogy egész mások az arányok. De így emlékszem, és nincs kedvem végignézni az összes esetet. A vita, hogy kell-e stop, meddő. Stratégiafüggő. Nekem kell. De nem feltétlenül kell "hard stop", azaz stop market megbízás. Be lehet állítani alarmokat különböző már-már veszélyes szintek elérésénél, hogy legyen idő gondolkozni.
.
Meg például a mai nap, mikor már nem volt értelme a momentumban bízni, max a hosszabb távú trendben, limit áron ki lehetett volna csukni a cuccot. Letört a trend már tegnap, vége a momentumnak. Nem akartam kibékülni a gondolattal. Azt mondtam, jó nekem a trend is, nem kell a momentum, ráérek. Csak épp ezzel feladtam az addigi pompás nyereséget, megváltoztattam a tervet, amit menet közben már nem szabad. Mert ha nem sikerül, nincs magyarázat. Gyenge voltam. Ha sikerül, nincs tanulság. Véletlenül bejött. Nem tudom megismételni, mert nem volt megtervezve. Ennek nincs értelme.
.
Na eleget szidtam magam, jöjjön a dícséret: így hibásan is nyerővel zártam a boltot, és a többi, még nyitott pozim remekül néz ki. Persze még el tudom rontani azokat is, ha igyekszem.