ema

Most csak ennyi, mer tök tetszik.

Boldog Karácsonyt!

A világvége elmaradt, a héten egész jól belejöttem a játékba. Most élvezem. Nagyjából kontroll alatt tudom tartani a stratégiámat, a setupkeresést, a kockázatkezelést, az idegállapotomat, a beszállókat és kiszállókat is, bár utóbbiakra képtelen vagyok mechanikus rendszert feszíteni, amit pedig annyira akartam. Még nagyon sokat kell visszamenőleg elemezgetnem, hogy meggyőzzem magam, hogy egy fix rendszer jobban szedi ki a pozikat, mint én. Mindeközben a belépőket is fejlesztem, szép lassan változik az ízlésem setupilag is, tehát amit tegnapra tökéletes stoppolásnak kitalálok, holnaptól simán lehet, hogy nem jó. Mert mondjuk nagyobb momentumokat sikerül levadásznom, és tovább érdemes tartani a pozikat, mint eddig, vagy mittomén. De most feküdjünk a fa alá villámgyorsan, és együnk szaloncukrot!!!

13

Volt reggel két értelmetlen próbálkozásom egyperceseken is, két kis bukó. Aztán inkább pihentem addig, míg nem látok valamit az ötperceseken is. Azokat mind kiraktam, tessék szemezgetni.
.
Az irány adott, továbbra is azt érdemes fejlesztenem, amit ezer éve csinálok, mert másról még ennyi fogalmam sincs. Tehát a mocorgós papírok között kihalászni valakit, aki vélhetőleg még sokat fog mocorogni, és van rajta egy jó szűk potenciális belépő. A beszállás még mindig a kitörés elején ideális, a belső beszállók ötlete foglalkoztat néha, de folyton lebeszélem magam róla, annyi setupot látok fordítva elsülni. Amíg üldögélek egy elhúzódó oldalazásban, megy az idő is ráadásul, kimaradok a jó bulikból.
.
A kiszállásra már ugye volt a trailing stopos megoldás, ami trailing stop híján elég macerás, ráadásul elég nehéz értelmes trailing keyt kitalálni. Mert ha nagyon beindul, nagyokat is fog visszarántani, kétségtelenül. Az ősrégi emához nyúlok ez alkalommal, és bevezetem a 12 mellé a 6 emát is, ami jobban megy momentumokhoz a karácsonyi asztalnál. Emellett nem zárom ki az egyéb megfontolások miatti zárást se, pl nagyon eltávolodtunk az emától, durván begyorsult a momentum, tuti gáz lesz, vagy már be is rántották. Az érdekesebb kérdés, hogy mit nevezzünk emás zárásnak. Ha hozzáér, az mókás, szeretjük. Ha egy tick-kel alámegy, az még simán belefér, hisz ez az ema olyan kis ingoványos játékszer. Mindenki máshogy hangolja. Viszont ha rendesen alánéz, akkor már az nem jó. Egy áfányit alánézhet mondjuk:)
.
Azt az emát szándékozom használni, aminél fordult, amikor kitört nekem. Ha ez nem jellemző, akkor választok egyet az elméleti célárnak megfelelően. Ha sokat konszolidáltunk és messzi van a cél, akkor 12-24 is lehet, gyorsabb setupoknál legyen 6. Trendvonalak, fontos szintek a mai rohanó világban is érdekesek lehetnek, ezeket is számba vesszük simán. Szóval épp elég rugalmas marad a stratégiám ahhoz, hogy azt csináljak, ami eszembe jut:)

Seria Killa

Csúnya bukószériám volt a héten, ami aggodalommal tölt el. Az aggodalom meg önmagában nem segít, csak hátráltat. A mai nap csak ez a DNDN érdemes arra, hogy mutogassam. A többiek eleinte kistoppolgattak, aztán csalódottan letértem az Útról, és úgy persze még kevésbé ment. Pedig kitartó munkával akár nullában is zárhattam volna, ami sokkal jobb, mint amit elértem. Nem szabad, hogy az eredmény befolyásolja a játékot. Legfeljebb hosszú távon, tudatos stratégia-fejlesztés során. Az esti elemzések során a módosító észrevételeimet majd összeírom egy file-ba, és mindig végigolvasom, mielőtt új pozit nyitnék (ezt most el is hittem). Mert ezeket valahogy be kell építeni a tudatomba, nem elég leírni őket egy papírra, úgy látszik. Talán az a baj, hogy elvártam magamtól a jó eredményt az elmúlt hetek után, és mikor látszott, hogy nem fog sikerülni, elvesztettem a türelmemet. Rendszeresen. Ez persze amatőr dolog, edzenem kell az idegeimet valahogy. Talán ez a file segít majd. Vagy az a bácsi a Karate Kid-ből.
.
DNDN. Láttam, hogy pörgött, mikor már nem voltam benne, de azt is tudtam, hogy a hajó már elszállt. A pörgés vonzó, de támasz és ellenállás híján nem merek belépni sehol.
.
Mindeközben Szélanyóról 22:1 arányban bebizonyosodott, hogy zsír szexi! Azzal az eggyel elbeszélgettem kicsit, de mindenkinek bőven köszönöm a részvételt!

Juan Pablo Montoya

JPM a Tboly+ÁFÁ-zás díszpéldánya. Sok jó pozim volt ezzel a megoldással tegnap, aztán a FED utáni időszakban elkezdtek késni az adatok, nem volt többé türelmem hozzá, zártam a nyerőket és bukókat is érzésből. Aztán inkább abba is hagytam, de azért jó nap lett, és tanulságos. JPM-ből jó sok pénzt szedtem ki, amit direkt a kiültetős trailing megoldásnak köszönhetek. Az ösztönök már rég azt súgták, hogy egy "piros" papírtól ne várjak túl nagy rallyt, és zárjam le a jó kis nyerőt, míg nem késő. A Gyertyastoppolós megoldás az elején kivágott volna, amíg a visszateszt ment, azaz amíg a kitörést követően a népesség megbizonyosodott az új irányról. Trendfordulónál türelmesnek kell lenni, pláne bullishnál.
.
Voltak pozik, amikkel nem bírtam kivárni az eredeti stoploss teljesülését, és kivágtam korábban (nem bántam meg végül) és volt olyan is, ami bár kitört és ment-mendegélt (RATE), de olyan illikvid módon, hogy beféltem, és kivágtam egy kedves kis nyerőben, mielőtt jelet kaptam volna rá. A rossz belépő revíziói ezek, amik nem biztos, hogy beleférnek a stratégiámba, hiszen bármire rámondhatom, hogy rossz volt valamiért a belépő. Bár belépni is bármibe léphetek, mondván hogy jó lesz ez... dehát ez egy ilyen diszkrét kereskedés, hozzá kell szokni, hogy a jó ízlésemtől is függ a megélhetésem.

Tboly+ÁFA

Pénteken pozitív egyéni csúcsot állítottam be, ma hétfőn meg negatív egyéni csúcsot, amely események elég okot szolgáltattak arra, hogy kicsit magamba szálljak, és végimenjek e jeles napok összes poziján. Különös tekintettel a zárási metodikára. Tanulságos volt.
.
Először azért a nyitásról: jó sok zsetont lehet megspórolni a jó nyitással.
1) Legyen egy jó setup, ami azt jelenti, hogy az előjelek alapján meglapozott a gyanúm, hogy lesz egy momentum egy jó kis beszűkülés után.
2) A beszűkülés ideje alatt kell megtalálni a setupot. Kicsit kitörve, nagyon kitörve, beszűkülésmentesen nem jó, egyszerűen drága. Esélytelen hogy 100 tökéletlen setup pénzt hozzon, még ha az adott egyeddel szerencsém is van. A beszűkülés önmagában nem ér sokat. Arányban kell lennie a megelőző mozgással. Ha túl keveset pihen utána, akkor vélhetően hamar kimerül a momentum ha újraindul (erre nincs bizonyítékom, csak az az érzésem, hogy ez a tapasztalatom:)) ha viszont túl sokat pihen, az elvileg fasza, valójában viszont nehezebben indul be, tehát két tick emelkedés már nem számít kitörésnek. Ilyenkor jól jön egy setup a setupban formáció, azaz egy kis emelkedés utáni kis pihenő, mielőtt megjön a tömegnyoma.
3) Figyelni kell a beszűküléseket, és az emelkedés elején beszállni. Inkább egy olcsó fals kitörés, mint sok drága mindenféle. Mert azok között is lesz ám fals, csak az már fájni fog. A nem elhozott nyerők, amiket a kitörések elején bennhagyok, az összegzésnél ugyanúgy hiányoznak majd, mint a konkrét bukók.
.
A zárással még többet lehet spórolni. Jellemzően érzésből zártam a pozijaimat (nyereségféltés), néha előző gyertya alá stoppolgatva, vagy valami máshoz stoppolva. A megvalósult trédek eredményeit összehasonlítottam két mechanikus zárási technikával. Az egyik folyton az előző gyertya alá stoppol, úgy zár. A másik a Tboly és jómagam által is pedzegetett több lépcsős módszer: először tartjuk az eredeti stopot, aztán egy idő után nullába tolom (kb ha az eredeti risk mértékét már megnyertem realizálatlanul). Ekkor beindul egy trailing megoldás, ami az eredeti risk+ÁFÁ-s elméletemből jött, hogy mondjuk egy 10 centes rezgés után kb 15 centtel trailelek, azaz ha egy kerek számot áthág az ár, alátolom egy 15-tel lejjebbi kerek szám alá a stopomat. Ha beszűkül, konszolidál, szűkíthetek én is ezen a 15-ön. Nevezzük a két módszert Gyertyastoppos és Tboly+ÁFÁs megoldásnak.
.
A végeredmény az lett, hogy nagyon sok esetben a megérzéses kiszállás működött legjobban, mert nem vártam meg a stop teljesülését. Ha éreztem, hogy gáz van és nincs momentum, hamarabb kiszórtam a pozit. Ezek a kamu kitörések általában. De a valós momentumokat megérzéssel nem nagyon tudom végigülni. Általában Tboly+ÁFA volt ilyenkor a legjobb, de a Gyertyastoppolós is porig alázta az ösztönös technikát. A nyerők kb duplájára nőnek összesítve, ha mechanikusan zárok (és idejében megveszem a kitöréseket). Konkrét számok nélkül: a pénteki csúcsnyerő napon több mint dupláját hozták volna ugyanazok a pozik, a mai csúcsbukó nap meg ugyanannyi nyerővé fordult volna. Ez kb 100 pozíció alapján eléggé látványos eredmény, még ha tudom is, hogy lehetetlen tökéletesen az elmélet szerint játszani. Biztos hogy nagyobb lesz a slippage, meg a saját késedelmem, mint amivel számoltam.
.
Ezúton gratulálok Tbolynak és önmagamnak az eredményhez, és engedelmünkkel megpróbálom holnaptól élesben is alkalmazni a módszert.

Unzsír tournament

PuDLIkutya (PDLI) volt a legbukóbb trédem. PWRD a legérdekesebb, kísérletezős hangulatú. A többiek a legzsírosabbak, de lehettek volna jobbak is. Dorgálom is magam rendesen, hátha előre visz... dorg-dorg.

.

De mégis, hogyan kéne zárni? Eredeti kitörés túloldalán van egy stop, az oké. Ha elindul, még gyakran visszatesztel, úgyhogy eleinte nem emelem a stopot. Ha rendesen beindul, amit azért nagyjából lehet érezni, akkor viszont már nem visszatesztnek hívják, ha lekonyul, hanem korrekciónak, vagy abszolút kiábrándulásnak, mikor a sok mókás kedvű kalandorra valaki ráönt egy kisebb csomagot, és egyszerre megy el a kedvük a további vásárlástól. Na ezt pl egy trailing szerű stoppal lehetne követni, de a trailing optimális mérete eléggé kitudjamennyi. A gyertyaelemzés egy lecsapásnál eléggé késő tud lenni. Előző gyertya alatt stoppolni az még mókás, de ilyen kis semmitmondó dojik ha benéznek egymás alá, az ugyan kit izgat. BEAV chartján jól látható, amikor egy kis pihenőtől épp nem dől össze a világ. A lefele tüskét csak a teljes gyertya elkészülte után lehet megállapítani, és nincs mindig 5 perc ilyenkor, hogy kivárjuk a teljes gyertyát. Ha bezúgatják, akkor az 2 sec akár. Ezért most hajlok az ilyen sima árkövetős bigyóra. Csak ez meg azért csalóka, mert egy kész gyertyán úgy tűnik, nem nagyon volt nagy rángatódzás odabenn, de azért előfordul gyakran, és mégis szép az összkép.
.
Tehát a trailing keyt valahogy mindig külön meg kéne állapítani. Pl. előző momentum tüskéinek mérete segíthet, de a gyertyán belüli rángatódzás nem látszik. A belépőnket megelőző beszűkülés magassága+áfa lehet támpont, hiszen ez alapján állapítottuk meg a kezdeti risket, amit valószínűleg később se akarunk olyan nagyon megnövelni. Némi áldozatot mondjuk megér, hogy 100% bizonyossággal momentumban vagyunk, míg belépéskor ennek mondjuk 60% volt az esélye csak. Tehát valószínűleg a beszűkülésnél jobban rezeg a momentum, és mégis halad előre. Ezért kell a +áfa. A kezdeti risk továbbá nettó bukó a realizált vagyonból, a momentumbeli drawdown viszont kicsit kevésbé fáj, hiszen még nem realizáltuk, amiből visszabukunk. Ez legyen a +áfára a magyarázat, de azért olyan magas visszahúzás ne legyen, hogy elbizonytalanítsa a böszme tömeget. Ez a legfontosabb szempont, és a legnehezebb is. A +áfa mérete így marad definiálatlan, de nagyjából valami igazságosnak mondható adóarányra gondolok, 20-40% mondjuk. A lényeg, hogy legyen valami konkrét szabály, hogy mikor kelljen zárni, különben nem csak anyagilag járok rosszul, hanem még idegeskedem is, márpedig az idegrendszer az még a fülnél is fontosabb!

Lila hétfő

A csütörtök-péntek jól alakult, feldolgozásukra még nem volt érkezésem. De a hétfő az mindent alulmúlt eddig. Csupa kamu kitörés, ronda chartok, egyre növekvő kockázatvállalás a "visszanyerés" zászlaja alatt. Kedvencem a stop loss elhagyás HES esetében, dupla méretű pozival. Mondván: nem tört le olyan igazán, csak csordogál, míg fel nem pattan. Még ha igaza is van ilyenkor az embernek, nem fogja idegekkel bírni órákig, míg a piac is úgy gondolja. Pláne ha egyedül marad az igazával a piaccal szemben. A balszerencsét tetéztem dilettáns balfaszsággal, ahogy kell. Pedig a legfontosabb szabály a veszteség féken tartása.
.
Szerencse és balszerencse folyton váltakozik, hibák is mindig lesznek. Ha valamelyikből több jut egy napra, azt el kell fogadni hidegvérrel, profiként. Maximális hatékonyság... Kicsúszik egy autóversenyző az élről. Van oka baromi idegesnek lenni és szitkozódni, sisakot a földhöz somni. De ha inkább visszakapcsol és pörgeti a kereket a kavicságyban, nehogy lefulladjon, talán betolják, és szerezhet egy pontot a hátralévő egy órában. Vagy legalább gyűjthet adatokat a pályáról jövő évre. Mindig a következő lépésre figyel, nem a múlton rágódik, nem az eredménytáblát bámulja. Jó hasonlat már megint az f1-ből? A szumóvilágbajnokság is biztos ilyen, csak azt nem figyelem.

Zöld szerda

Gyönyörűen trendelt a piac egész nap felfele, egy jókora gap up után. 95%-ban long voltam, és nyertem is rendesen, rekord profit az új világ beköszönte óta. Ennek megfelelően nyerő pozikat tudok bemutatni, olykor némi pozícióépítős játékkal kísérletezgetve. Az elv: minél biztosabb vagyok az igazamban, annál nagyobb size-zal legyek poziban, ügyelve persze az összesített risk-re. Zárni leginkább egyben szoktam, de itt lehetne kombinálni a momentumos és trendes játékot. Felét levágni momentum végén, felét tartani trendre. De az olyan uncsi, csökkentett kockázattal órákig ülni egy pozin. Ezért leginkább egyben szoktam zárni. Ja ezt már írtam. A csütörtök annyira izgalmas volt, hogy még nem tudtam feldolgozni, 12 érdekes papírt akarok mutatni, csak összeroppanok a feladat súlya alatt:) Persze a saját okulásomra meg fogom csinálni. De lassan kezdődik a ma, és már egy órával nyitás előtt +1% a piac, érdekes lesz.

.

Megint trutyi

Ma se voltam valami nagy ász, kb ugyanaz volt, mint tegnap. Ahogy elkezdtem a bulit, elfelejtettem, hogy elsősorban az érzéseimen kell uralkodnom, és csak ezután jön maga a játék. A sok kamu kitörés és a halmozódó bukó felidegesített, és ettől felbátorodva kétszer is visszaszereztem az elveszett zsetont. Ez már megint az az eset, amikor csatatérként tekint az ember a piacra, feldühödik, hogy eltalálták, és bosszút akar állni, ha bele is kell halnia. A düh pótolja a bátorságot, kis adrenalin, és szétcsapjuk az ellent, mielőtt összeesünk. Hát nem ilyen munkamódszerre vágyom. Emlékeztet ez arra a jelenségre, amit többektől hallottam, és rám is jellemző, hogy van egy olyan minimál tőke érték, ami alá nem bír bukni, mert érzi, hogy akkor vége lenne a játéknak hosszú időre. És ilyenkor marha jól játszik az ember, csak nyer és nyer, amíg megint biztonságban nem érzi magát kicsit, és akkor kienged...
.
Csak rutinnal lehet nyilván elérni, hogy stabilan teljesítsek, és mindig érezzem is, hogy nincs okom izgulni, mert hosszú távon nyerek, nyugi.
.
Akkor most a technikai részletekről. A sok kamu kitörés miatt mindig újra felmerül bennem, mi lenne, ha már kitörés előtt megvenném a legjobb setupokat, és csak rossz irányú kitöréskor dobnám szűken, illetve kitöréskor pluszba húznám a stopomat. Mennyivel kisebbeket buknék. De mennyivel többet várnék! És talán nőne a bukók száma is. Kiderítsem? Játsszak úgy, hogy tippelgetek a következő nagy mozgás irányára? Előbb kéne látnom, hogy ez mit eredményezett volna a múltban, de attól tartok ez lehetetlen. Vakon tesztelni élesben, az meg nem olyan mókás, és az eredmény se igazán hamar kezd reprezentatívvá válni. Meg ha felfele várok kitörést, akkor van egy ellenállásom, ami fölé ki lehet törni. De támaszom nem feltétlenül van ilyenkor, azaz lefele megengedőbb a chart. Szőrösebb, és ettől kockázatosabb. Ha leszakad, visszaveszik, és semmi baja a bikának. Viszont én kidobtam minden bizonnyal. Tehát ugyanott vagyunk. Majd kifigyelem ezt én jól magamnak!
.
A másik meg, hogy ha naponta csak 2-3 nagyon beszédes setupot találok, mint pl a mai FRE charton (1), akkor miért nem elégszem meg annyival? Az az egy pozi elég lett volna egy egész napi eredménynek, azt kell mondjam.
.
A harmadik megfigyelés meg, hogy majdnem minden nap van pánik vagy eufória a piacon. Ez néhány perces ész nélküli rohanást jelent. Ezalatt a pár perc alatt is meg lehet simán keresni a napi betevőt. És a buli végét egész jó érzékkel szoktam elkapni, a zárásaim fejlődőképesek. A nyitást kéne finomítani.
.
Ehhez kapcsolódik, hogy kitöréskor fontosabbnak tűnik a kezdeti kockázatnál, hogy tapintani lehessen a pánikot. Az ijedt emberek szagát, akik nyomják a kék vagy piros gombot, mert muszááj! Ez a szag talán a kötéslistából árad legjobban, annak a pörgése bizonyíthatja a valódi érdeklődést, még mielőtt a charton nagy volume gyertya jelenne meg. Akkor már késő általában. De a pörgést viszont meg kéne várni. Néhány hozzám hasonló bátor pöcs még nem jelent semmit. Legyen őrület. Akkor jobb esélyei vannak a jóféle kitörésnek, momentummal folytatva.
.
Mennyi szép gondolat! Csoda, ha holnap 10%-ára emlékezni fogok a monitorok előtt...

Sok trutyi

Ez a nap eléggé szenvedősre sikerült, ami természetesen a határozatlanságomra vezethető vissza. Ha a piac genyózik is néha, nem bizonytalaníthat el, nem keseríthet el, mert akkor már én dolgozom neki, nem ő nekem. Világos?
.
Megint főleg a nyerőket tettem ki, mert azok sikerülnek általában nagyra. A sok kis bukta nem izgalmas, de ott van, és rendesen bedarálja a zsákmányt olykor. MAT ilyen daráló volt, azt is betettem a horror fanoknak. Ők gyártották a görkoris Cindyt és a lila pónit, amit a Kacsamesék, Kalán néni, Csipi csudák és az Ausztrál Expressz között lehetett reklámozni. Nicole Kidman-nel azóta sincs gondom, de Natalie Portmannel valahogy jobban kijövünk mostanában. Ő akkor is elvisel, ha bukóval térek este haza, és megvígasztal. Főz kakaót éjfélkor is olyankor, és mond viccet franciául. Asszem.

ETFC, ACGY, KGC, SIRF

A pénteki nap kitartó kis bikára sikerült, végig is longoltam, lett is jó eredmény. A legjobb nyerőket tettem ki, hadd hízzon a májam. Volt bukóm is, az egyetlen short pozim, de nem volt olyan durva. Béna voltam, egy esés korrekciójába beleadtam még mielőtt letört volna, és egyből kistoppolt nagyon, azaz felfele tört ki. Na de ezek mindegyikén nagyobbat nyertem, úgyhogy ők kerülnek ki a falra.

Konkrét számokról...

...most sem fogok beszélni, mert ez a kérdés olyasmi, mint mikor egy kollégád neked esik, hogy mennyit keresel. Kellemetlen, mert ha kevesebbet mint ő, akkor esetleg sajnálni fog (undorító) vagy valószínűleg önelégülten vigyorog belül (undorító), ha meg többet, mint ő, kétségbeesik (undorító) vagy irígykedni fog (undorító), de sosem éred el azt a hatást, ami miatt neki ez elvileg fontos: azaz valamiféle képet kapjon A Piac jelenlegi helyzetéről: vajon mások mennyit keresnek hasonló munkával, mit érhet ő is el. Mert egyrészt a hasonló munka az máris általában elég síkos meghatározás, másrészt egy ember nem számít A Piac-nak.
.
Mikor azt kérdezik egy kereskedőtől, hogy "Mennyit lehet ezzel keresni?", az meg pláne rossz. Ha lenne valami felső limit, nem lenne izgalmas az egész. Alsó limit sincs ugyanis.
.
Ha önként elmondom valakinek, hogy egy munkával mennyit kerestem, azt általában nem büszkeségből vagy önsajnálatból teszem, hanem mert érdekes információ az adott témához.
.
Az, hogy hány usd-t csinálok egy adott nap részvénnyel, az csak statisztikailag fontos. Ha az eredményre figyelek a trédelés helyett, az mindig visszavett a teljesítményemből, azaz az eredményből. Ez ilyen 22-es csapdája, az élet sok területén van így, nem csak a piacon. Aki egy állásinterjún egyből a fizuról kérdez, azt hamar kidobják. Nem azért, mert utálnak fizetni, hanem mert olyat keresnek, aki a munkájára koncentrál majd esetleg. Egyébként utálnak fizetni is, de ezt most hagyjuk, mert ideges leszek.
.
Az, hogy hány usd-t csinálok 1000 tréddel, az fontos. De még mindig nem jelent semmit, ha közben tudom, hogy amit és ahogy csináltam, nem fenntartható hosszú távon. Például sokat kockáztattam, vagy csak simán szerencsém volt, vagy épp pechem. Tehát a számok másodlagosak. Azok a számok számítanak, amiket tudatos játékkal csináltunk. Ezeket nehéz kiszűrni, ezért kell nagyon tudatosan játszani. Kéne.
.
De mi az a tudatos? Amit egy órával nyitás előtt elhatároztunk két óra munkával, vagy esetleg az is, hogy látok valamit, és 12 mp alatt döntésig jutok felette, mert úgy tűnik, nincs több időm? Utólag azt mondani erre, hogy hát elkapkodtuk, túl egyszerű megoldás. Legközelebb is el fogom, ha nem elemzek ki mindent magamnak részletesen, és nem edzem az agyam a jó döntések meghozatalára. Ezeket a döntéseket próbálom könnyíteni azzal, hogy szabályokat hozok, rögzített szabályokat, amik betartására nem mindig bírom élesben rávenni magam. Miért? Mert nem elég kifinomultak, és ha úgy érzem, hogy rosszabbak mint az azonnali ítélőképességem, akkor nem tudom meglépni őket. Ehhez nagy bizalom kell. Hogy rábízd magad egy szabályrendszerre. A bizalom megszerzése viszont rengeteg kísérletezéssel jár, feltétlenül. És még az is lehet, hogy közben rögzített szabályok nélkül is ügyessé válok, elég ügyessé. Ki tudja.
.
Kicsit elkalandoztam. A százalékos teljesítmény annyiban különbözik a számszerűtől, hogy azzal az illúzióval táplál minket, hogy bármekkora tőkével is ezt fogjuk elérni. A hosszú távú százalékos eredmény is csak annak tükrében érdekes, hogy mekkora bukás esélye van belekódolva a rendszerbe, azaz mekkora a max drawdawn. Lehet Kínát venni évi 50% hozammal, hiszen tök jó a kínai gazdaság, dehogy fog kipukkadni. Igaziból az egész Földet megveszik két év múlva, de persze az se gáz, ha esik 70%-ot egy hét alatt, mert akkor majd jó olcsó lesz és megint veszünk:). Senki nem tudja, mi lesz Kínával két év múlva. De még Svájccal se. Venni egy nem eléggé fix kamatozású papírt, az játék. Hátha bejön. Ilyen játék az is, ha csinálsz 2%-ot egy nap, és a távolba révedsz, hogy milyen jó úton vagy, és ez nyilván csak nőni fog, mert fejlődsz.
.
A fejlődés gyakran az eredményeid csökkenését hozza, mert megtanulsz keveset veszíteni két nyereség között. Csökken a drawdawn, csökken a hozam. Megtalálod a számodra kellemes egyensúlyt. Vagy nem.
.
Na csak azt akartam érzékeltetni ennyi pofázással, hogy az embernek azzal kell törődnie, mennyire végzett jó munkát egy adott tranzakcióval, és nem azzal, hogy mekkora az adott profit/loss. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem érdemes maximalizálni a veszteséget, jajj, nehogy már így értsék, könyörgöm! Most miért kell kiforgatni a szavaimat!?
.
Egyébként egyelőre nem tudok nem örülni, ha nyerek, és nem szenvedni, ha bukok. Nagyon buddhista lenne elérni ezt a szintet, és nyilván hasznos is. Tehát a vizet csak prédikálom, túlságosan érdekel a profit sajnos. De időben szeparálni kell a két dolgot. Játék közben a játékra koncentrálni, a zárás pillanatától meg a gyönyörre.

Pedig UAUA gyönyörű volt

Volatilis egy nap volt, rengeteg lehetőséggel. Lássuk a legnagyobb nyerőket és bukókat.
.
Akikre büszkék vagyunk: ABB, PETM, GLD





.
Akiket lapockánhánynánk: BBD, UAUA