...most sem fogok beszélni, mert ez a kérdés olyasmi, mint mikor egy kollégád neked esik, hogy mennyit keresel. Kellemetlen, mert ha kevesebbet mint ő, akkor esetleg sajnálni fog (undorító) vagy valószínűleg önelégülten vigyorog belül (undorító), ha meg többet, mint ő, kétségbeesik (undorító) vagy irígykedni fog (undorító), de sosem éred el azt a hatást, ami miatt neki ez elvileg fontos: azaz valamiféle képet kapjon A Piac jelenlegi helyzetéről: vajon mások mennyit keresnek hasonló munkával, mit érhet ő is el. Mert egyrészt a hasonló munka az máris általában elég síkos meghatározás, másrészt egy ember nem számít A Piac-nak.
.
Mikor azt kérdezik egy kereskedőtől, hogy "Mennyit lehet ezzel keresni?", az meg pláne rossz. Ha lenne valami felső limit, nem lenne izgalmas az egész. Alsó limit sincs ugyanis.
.
Ha önként elmondom valakinek, hogy egy munkával mennyit kerestem, azt általában nem büszkeségből vagy önsajnálatból teszem, hanem mert érdekes információ az adott témához.
.
Az, hogy hány usd-t csinálok egy adott nap részvénnyel, az csak statisztikailag fontos. Ha az eredményre figyelek a trédelés helyett, az mindig visszavett a teljesítményemből, azaz az eredményből. Ez ilyen 22-es csapdája, az élet sok területén van így, nem csak a piacon. Aki egy állásinterjún egyből a fizuról kérdez, azt hamar kidobják. Nem azért, mert utálnak fizetni, hanem mert olyat keresnek, aki a munkájára koncentrál majd esetleg. Egyébként utálnak fizetni is, de ezt most hagyjuk, mert ideges leszek.
.
Az, hogy hány usd-t csinálok 1000 tréddel, az fontos. De még mindig nem jelent semmit, ha közben tudom, hogy amit és ahogy csináltam, nem fenntartható hosszú távon. Például sokat kockáztattam, vagy csak simán szerencsém volt, vagy épp pechem. Tehát a számok másodlagosak. Azok a számok számítanak, amiket tudatos játékkal csináltunk. Ezeket nehéz kiszűrni, ezért kell nagyon tudatosan játszani. Kéne.
.
De mi az a tudatos? Amit egy órával nyitás előtt elhatároztunk két óra munkával, vagy esetleg az is, hogy látok valamit, és 12 mp alatt döntésig jutok felette, mert úgy tűnik, nincs több időm? Utólag azt mondani erre, hogy hát elkapkodtuk, túl egyszerű megoldás. Legközelebb is el fogom, ha nem elemzek ki mindent magamnak részletesen, és nem edzem az agyam a jó döntések meghozatalára. Ezeket a döntéseket próbálom könnyíteni azzal, hogy szabályokat hozok, rögzített szabályokat, amik betartására nem mindig bírom élesben rávenni magam. Miért? Mert nem elég kifinomultak, és ha úgy érzem, hogy rosszabbak mint az azonnali ítélőképességem, akkor nem tudom meglépni őket. Ehhez nagy bizalom kell. Hogy rábízd magad egy szabályrendszerre. A bizalom megszerzése viszont rengeteg kísérletezéssel jár, feltétlenül. És még az is lehet, hogy közben rögzített szabályok nélkül is ügyessé válok, elég ügyessé. Ki tudja.
.
Kicsit elkalandoztam. A százalékos teljesítmény annyiban különbözik a számszerűtől, hogy azzal az illúzióval táplál minket, hogy bármekkora tőkével is ezt fogjuk elérni. A hosszú távú százalékos eredmény is csak annak tükrében érdekes, hogy mekkora bukás esélye van belekódolva a rendszerbe, azaz mekkora a max drawdawn. Lehet Kínát venni évi 50% hozammal, hiszen tök jó a kínai gazdaság, dehogy fog kipukkadni. Igaziból az egész Földet megveszik két év múlva, de persze az se gáz, ha esik 70%-ot egy hét alatt, mert akkor majd jó olcsó lesz és megint veszünk:). Senki nem tudja, mi lesz Kínával két év múlva. De még Svájccal se. Venni egy nem eléggé fix kamatozású papírt, az játék. Hátha bejön. Ilyen játék az is, ha csinálsz 2%-ot egy nap, és a távolba révedsz, hogy milyen jó úton vagy, és ez nyilván csak nőni fog, mert fejlődsz.
.
A fejlődés gyakran az eredményeid csökkenését hozza, mert megtanulsz keveset veszíteni két nyereség között. Csökken a drawdawn, csökken a hozam. Megtalálod a számodra kellemes egyensúlyt. Vagy nem.
.
Na csak azt akartam érzékeltetni ennyi pofázással, hogy az embernek azzal kell törődnie, mennyire végzett jó munkát egy adott tranzakcióval, és nem azzal, hogy mekkora az adott profit/loss. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem érdemes maximalizálni a veszteséget, jajj, nehogy már így értsék, könyörgöm! Most miért kell kiforgatni a szavaimat!?
.
Egyébként egyelőre nem tudok nem örülni, ha nyerek, és nem szenvedni, ha bukok. Nagyon buddhista lenne elérni ezt a szintet, és nyilván hasznos is. Tehát a vizet csak prédikálom, túlságosan érdekel a profit sajnos. De időben szeparálni kell a két dolgot. Játék közben a játékra koncentrálni, a zárás pillanatától meg a gyönyörre.
