Régi-új bölcsességek

Tetteimen elmerengve folyton ugyanoda lyukadok ki. A tanulságok nem változnak nagyon, és ez egyrészt megerősíti a fontosságukat, tehát vidám hír, másrészt szomorú, mert azt jelenti, nem fejlődöm. Vagy túl lassan. A hétfői napon két marha jó pozival nyitottam, akkor azt gondoltam, végre beütött a csúcsprofizmus, állat jó vagyok, így tovább. Visszanézve őket, az derül ki, hogy türelmetlen voltam a zárással, mint általában. Persze ez a türelmetlenség jól jön olyankor, mikor kisebbet bukom az eredetileg tervezettnél, tehát úgy érdemes növelni a türelmemet, hogy közben a belépőim is gyakrabban visznek sikerre. Ez a másik tipikus hibám, a belépőknél még mindig nem vagyok elég finnyás. Pl. egy esésben jön egy nagyobb fehér gyertya, néhány oldalazó, és én már trendfordulóra gyanakszom, megveszem a kitörést. Persze nem lesz semmi, mert az egész "alakzat" mérete eltörpül az eséséhez képest, azaz mondjuk nagyobb timeframen simán beleolvadna, nem komoly.

.
Aztán a technikai hibákon túl még mindig megvannak a pszichés gondok, azaz pénzt akarok csinálni, ezért lépek túl könnyen poziba, aztán elkezdem félteni a pénzt, ezért lépek ki túl hamar. Ha rosszul áll a szénám, növelem a kockázatot, hogy jó napot zárjak. Persze ettől még hamarabb zárok, mert még jobban félek. Ezek az érzések nagyon hasznosak, mert iszonyú sokan érzik őket, és ezért lehet sok pénzt keresni a tőzsdén. De csak akkor, ha én leszokom róluk. Jobban belegondolva azokból az emberekből élek (csak szeretnék), akik szaladnak az ár után, vesznek a durva emelkedésben, adnak a nagy esésben, akármilyen áron. Ilyen emberből keveset ismerek, az a baj.
.
Hogy ne maradjunk a szöveget feldobó színes ábrák nélkül, iderakom azt a tegnapi kettőt, amikor észnél voltam, nyugodt és gazdag. Apropó gazdagság: ha összegezni akarom az elmúlt két hónapot, amióta minden nap-egész nap nyomom, hát nyereséges az vagyok, de össze kell szednem magam, ha ebből akarok élni is. Márpedig élni jó és hasznos!
.