Több havi semmittevés után újra megkívántam a piacot, főleg hogy micsoda pörgés van mostanában ugye. Találtam is egy ideális papírt a "hot by price" listán, amiről kiderült, hogy egy intraday hurka (slim jim vagy bearish flag vagy tappancs, vagy beszűküléses oldalazás) után lekonyul, és ostromolja a néhány napja kijelölt sok hónapos mélypontot. Nem akartam most valami rég elfeledett stratégiát előkapni a cilinderből, csak játszani egyet, ösztönösen, hiszen mára már olyan brutál ösztöneim nőttek, hogy nem kell ide semmi sablon, csak ránézek a chartra és enyém a világ. Vagy nem, de akkor is játszottam egy picit.
.
Hát kb ennyi filozófiával bele is vágtam, mikor meglett az új mélypont. Aztán ültem nyugodtan, hogy eddig semmi baj. 5 min charton néztem, hogy ha majd brutál forgalommal nem bír tovább esni, az lesz a pánik vége számomra, akkor veszem vissza. Vagy ha visszatalál a kezdeti oldalazásba, esetleg afölé.
.
Figyeltem az érzéseimet. Eleinte ugye pár cent bukó-nyerő között ingadozunk, bizonytalanság, jajj vajon jó lóra tettem-e. Ezt az időt át kell vészelni, nincs mese. Ha már az ember kockáztatott. Letört, elkezdett dőlni a lé, és ekkor jött a hiba, az átvészelt idő feszültsége feloldódott, hálás voltam és boldog, le is zártam a pozit, biztos ami ziher alapon. Nem érdekelt mennyit nyertem, csak ne veszítsek.
.
Hát ez borzalmas hozzáállás. Se nem kéne érdekeljen, mennyit nyerek, se hogy mennyit veszthetek, erre való a risk management. Nekem azt kell néznem, mikor jött el az idő a fordulatra. És nem volt ehhez önbizalmam, meg se próbáltam kivárni a megfelelő pillanatot. Mentségemül szolgáljon, hogy tényleg csak játszani akartam egyet, érezni, hogy a piacon vagyok újra. Ez sikerült is. Nyertem, hurrá. Legközelebb a chartra kell koncentrálnom, függetlenítve magam a pozícióm okozta kínoktól. Ehhez pedig el kell hinnem magamról, hogy érzem a piacot. Vagy mondjuk jó a stratégiám vagy elképzelésem.
.
Egyébként a munkahelyemről sajnos mégse tudok korán lelépni, úgyhogy a délutáni piacozásoknak most egy-két hónapig lőttek. Utána is a heti 1 nap lesz a jellemző, de ezt majd akkor. Kivételes esetek -mint a mai- viszont előfordulhatnak, persze csak azért, nehogy elveszítsem lelkes olvasótáboromat, ami számomra fontosabb egy arany karóránál is! Bár, ha el lehet adni...
.
Például azt néztem, hogy senki nem használ itt Google Chrome böngészőt? Vagy abban a 6% other browsers-ben lenne a Chrome? De a google már csak nem hívná a saját böngészőjét other-nek, vagy talán mégiscsak. Ennél még fontosabb, hogy Budapest után rendszeresen második Szeged a nézők számában, amiért külön üdvözlöm őket, a szegedieket! Szevasztok! Salgótarján a harmadik helyen talán még szebb teljesítmény. Szevasztok! Krakkó ötödik hely, az egyetlen külföldi város a top10 listán! Szevasztok! Jönnek fel a spanyolok, csak hogy nehogy elkényelmesedjetek. Kedvencem a 9. helyezett Gusztuspuszta, ami talán a legízlésesebb hely mind között, de korábban sosem hallottam róla. Szevasztok! És végül vajdasági falfirkászok, szevasztok!
.
És most mindenki együtt: Szé-la-nyó! Szé-la-nyó! Tí-riri-rí-ri tiri tirirí.
Tiririríri rí.
