Mindig is szerettem a földi javakat. Hogy lehet ezekhez hozzájutni? Eleinte úgy, ha másoknak örömet szerzek pénzért. Ezt hívom munkának. Bejárok egy helyre, egész nap ott vagyok, és elviselek mindent, mert hó végén kapok egy összeget, amiből megélek a szüleim nélkül is. Ezt csináltam egy ideig, jó érzés függetlenné válni. Aztán elég hamar a munkahelyemtől is függetlenedni akartam, elkezdtem ugyanezt vállalkozóként csinálni. Aztán megfigyeltem, hogy így is nagyon ki vagyok szolgáltatva a megbízóimnak, ami még mindig nem a függetlenség. Ráadásul nem szeretnek fizetni, állandóan rugdosni kell őket, ami egy másik szakma. A munkámba meg beleszólnak. Nem jó dolgok ezek. Közben lett annyi pénzem, hogy már ne legyen mindegy, hol tartom. Azt akartam, hogy a pénzem egyre többet dolgozzon helyettem, és egyszercsak eltartson. A munkámat meg hobbiból csinálni, saját magamnak. Olyan házat tervezni és építeni, amilyen nekem tetszik. Mert ez a szakmám. Aztán megveszi, akinek hasonló az ízlése. Vagy megtartom. Tök mindegy. Aprópénz. Nem szeretek a pénztől sem függeni. Mindig feltételeztem, hogy nekem abból mérhetetlen sok lesz, ha felnövök, mert zseniális vagyok, és simán összehozom, ha ennek a sok gyökérnek sikerült. Nem lesznek filléres gondjaim, oda megyek és azt csinálok, amit akarok. Nem kell spórolnom egész életemben, mint a többieknek. És ezért hajlandó vagyok spórolni.
Ha nem munkával akarok pénzt keresni, hanem pénzzel, az azért is jó, mert nem lineárisan nő majd a tőkém, hanem exponenciálisan. Pénzzel pénzt keresni pedig kereskedve lehet. Vagy befektetve. De az is kereskedés. Veszel egy rakás számítógépet meg embereket, akik dolgoznak neked, és hozzák a pénzt. Vagy veszel kész cégeket, és eladod drágábban őket. Vagy csak részvényeket. Persze vehetsz almát is, de a részvény kényelmes, mert ott van az interneten.
Játszani is szeretek. Mondjuk azt utálom, ha a játék átveszi az irányítást, és annak ellenére játszom, hogy tudom, nem engedhetem meg magamnak a ráfordított időt. Meg azt is utálom, mikor nem nyerek, és egyre idegesebben újrakezdem, és egyre kevésbé nyerek. Mert már nem gondolkodom, rutinná válik. És ha a rosszat gyakorlom, az válik rutinná. Mint mikor zenélni tanul az ember, és mindig ugyanott rontja el, pedig nem nehezebb, mint a többi rész. Játszottam a Hódító című játékkal, és az is megszokássá vált szórakozás helyett, rengeteg időt felemésztve. Országokkal kell lezúzni másik országokat, földet elvenni, sereget építeni, kereskedni, satöbbi. Ha pénzt tart otthon az ember, éjjel a többiek kirabolják. Ezért tudománytekercseket vesz rajta mindenki, és a piacon tartja a pénzét. A tekercsek ára lassan változik, de lehet árfolyamnyereséget is elérni rajta simán. Elég konzervatív piac, mert ha túl olcsó, mindenki leáll a gyártással, ha meg drága, mindenki magának gyártja. Szóval egy jól meghatározható sávban mozog az ára, és nem túl nehéz vele kereskedni. Tudod, mikor olcsó, mikor drága. Rájöttem, hogy ha ez nekem ilyen jól megy, és ennyire élvezem, ki kell szállni a játékból, és ugyanezt a tőzsdén kell folytatni igazi pénzért.
Először a banki 5% kamat helyett kerestem egy részvényalapot, ami évi 50% körül teljesített a nagy kelet-európai rally idején. Na akkor lett vége, mikor én beszálltam. Gyorsan kivettem, és elhatároztam, hogy majd én kitalálom, milyen papírok kellenek nekem, nem akarom a teljes piacot lekövetni. Ez másfél éve volt, először tőzsdeligán próbálkoztam, de valami pörgősebbre vágytam, hogy hamarabb kiderüljön, ha béna vagyok, és gyorsabban jöjjön a zsé, ha király. Már vittem is a pénzem (nem volt sok, szerencsére) az Equitashoz, hogy a BÉT-en daytradeljek. Pár hónap alatt beláttam, hogy nem megy, és elveszett a tőkém kétharmada. Vagyis a brókereké lett. A hírhedt 5x tőkeáttét, a kapzsi, elbizakodott kezdők réme. Nem nyertem annyit, amennyibe a kötések kerültek. Ahelyett, hogy kiszálltam volna, elhatároztam, tanulni fogok és átköltözöm egy olyan piacra, ahol van jó forgalom, sok papír, olcsó bróker. Amerikába. Olvastam Vakmajom és Veermedve beszámolóit, és egyből tudtam, hogy Azt akarom csinálni és Ott. Okosan, óvatosan, türelmesen. Idővel végtelen pénzt fogok keresni, ez világos. Miért pont ezt ne tudnám megtanulni?
Ezért kereskedni.
Ha nem munkával akarok pénzt keresni, hanem pénzzel, az azért is jó, mert nem lineárisan nő majd a tőkém, hanem exponenciálisan. Pénzzel pénzt keresni pedig kereskedve lehet. Vagy befektetve. De az is kereskedés. Veszel egy rakás számítógépet meg embereket, akik dolgoznak neked, és hozzák a pénzt. Vagy veszel kész cégeket, és eladod drágábban őket. Vagy csak részvényeket. Persze vehetsz almát is, de a részvény kényelmes, mert ott van az interneten.
Játszani is szeretek. Mondjuk azt utálom, ha a játék átveszi az irányítást, és annak ellenére játszom, hogy tudom, nem engedhetem meg magamnak a ráfordított időt. Meg azt is utálom, mikor nem nyerek, és egyre idegesebben újrakezdem, és egyre kevésbé nyerek. Mert már nem gondolkodom, rutinná válik. És ha a rosszat gyakorlom, az válik rutinná. Mint mikor zenélni tanul az ember, és mindig ugyanott rontja el, pedig nem nehezebb, mint a többi rész. Játszottam a Hódító című játékkal, és az is megszokássá vált szórakozás helyett, rengeteg időt felemésztve. Országokkal kell lezúzni másik országokat, földet elvenni, sereget építeni, kereskedni, satöbbi. Ha pénzt tart otthon az ember, éjjel a többiek kirabolják. Ezért tudománytekercseket vesz rajta mindenki, és a piacon tartja a pénzét. A tekercsek ára lassan változik, de lehet árfolyamnyereséget is elérni rajta simán. Elég konzervatív piac, mert ha túl olcsó, mindenki leáll a gyártással, ha meg drága, mindenki magának gyártja. Szóval egy jól meghatározható sávban mozog az ára, és nem túl nehéz vele kereskedni. Tudod, mikor olcsó, mikor drága. Rájöttem, hogy ha ez nekem ilyen jól megy, és ennyire élvezem, ki kell szállni a játékból, és ugyanezt a tőzsdén kell folytatni igazi pénzért.
Először a banki 5% kamat helyett kerestem egy részvényalapot, ami évi 50% körül teljesített a nagy kelet-európai rally idején. Na akkor lett vége, mikor én beszálltam. Gyorsan kivettem, és elhatároztam, hogy majd én kitalálom, milyen papírok kellenek nekem, nem akarom a teljes piacot lekövetni. Ez másfél éve volt, először tőzsdeligán próbálkoztam, de valami pörgősebbre vágytam, hogy hamarabb kiderüljön, ha béna vagyok, és gyorsabban jöjjön a zsé, ha király. Már vittem is a pénzem (nem volt sok, szerencsére) az Equitashoz, hogy a BÉT-en daytradeljek. Pár hónap alatt beláttam, hogy nem megy, és elveszett a tőkém kétharmada. Vagyis a brókereké lett. A hírhedt 5x tőkeáttét, a kapzsi, elbizakodott kezdők réme. Nem nyertem annyit, amennyibe a kötések kerültek. Ahelyett, hogy kiszálltam volna, elhatároztam, tanulni fogok és átköltözöm egy olyan piacra, ahol van jó forgalom, sok papír, olcsó bróker. Amerikába. Olvastam Vakmajom és Veermedve beszámolóit, és egyből tudtam, hogy Azt akarom csinálni és Ott. Okosan, óvatosan, türelmesen. Idővel végtelen pénzt fogok keresni, ez világos. Miért pont ezt ne tudnám megtanulni?
Ezért kereskedni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése