Utálok veszteni. Sokszor egymás után. Az jut róla eszembe, hogy ez nem lehet igaz. Hogy ennek zéró a valószínűsége. És mégis megtörténik, és elvisz mindent szép lassan, mindig ugyanúgy. Akármibe lépek, az ellenkezője jön be. Már kíváncsiságból is újra meg újra bemegyek, hogy meddig képes ugyanazt folyton megcsinálni velem. Aztán mikor bebizonyosodik, hogy akármeddig, feladom és feldúlva távozok. Aztán lehiggadok, és összegyűjtöm a tanulságokat.
.
(A cím csalóka lehet: a FED döntés előtt már szétbuktam magam, tehát annak semmi köze ehhez. Ha csak annyi nem, hogy előtte nyilván kevesebb a dinamika, több a kamu kitörés, de ezzel meg sem próbálok takarózni.)
.
1) Csak tökéletes setupba szállhatok be. Nagyon sok tökéletes lehetőség van minden nap, elég néhányat megtalálni, és rendesen végigjátszani. Nem szabad olyanba belépni, amitől valamiért viszolygok, mondjuk nem elég szűk (nagy a kockázat, az esélyes nyereség arányában vagy abszolút értékben), nem elég likvid, azaz kevés a kötés, nem releváns az ábrázat, amit kirajzol. Könnyű megrángatni úgy, hogy az ember tönkretegyen egy billentyűzetet a tüske láttán. Aztán ha nem ordít egy gyors és erős momentum esélye az igen közeli jövőben.
.
2) Zárhatok én mechanikus módszerrel vagy abszolút kreatívan is, folyamatosan felmérve a történet dinamikáját, bármelyik lehet jó. Egy nem lehet jó, ha kapkodok, mert fogalmam sincs, mikor és miért akarok zárni. Tehát előre el kell határozni a módszert, akármi is legyen az, és ragaszkodni hozzá.
.
3) Nem örülhetek és nem lehetek szomorú, pláne mérges az eredmények láttán. Az öröm is baj, igen, mert ha hozzászokom, kereskedési kényszert generál. Azért fogok poziba lépni, mert érezni akarom az örömöt, meg akarok nyugodni, hogy nem vagyok béna, látni akarom a növekvő profitot, sőt nagyobbat akarok nyerni, mint eddig bármikor, a kis pénz már nem érdekes. A szomorúság és méreg oda vezethet például, amit ma csináltam, hogy egy olyan papírban, ami egyébként nem fért bele a keresési kritériumaimba sem, és nem is nagyon tetszett a közeli ellenállás miatt, de volt benne valami setup, tehát tettem egy próbát. Megszívtam, erre megjátszottam az ellenkezőjét. Valami csak lesz belőle idővel, muszáj neki. Elégtételt kell vennem, elvette a pénzem:) És igazam lesz idővel, biztos vagyok benne, teljesen világos. Nos, ebbe folyt a mai bukó kétharmada legalább. Mikor feladtam végre, akkor indult be. Persze olyan korrekciókkal, amiket úgyse ültem volna ki, de aztán nagyon nagyon igazam lett. Na és??? Először se kellett volna belemenni, de másodszor meg aztán pláne nem. Azért shortolni, mert nem jött be a long, baromság. Akkor kell shortolni, ha tökéletes short setup van valahol. Ha nincs, keresni kell egyet. Órákig akár. Szorgalmasan. Holnaptól tehát nem érzek, lehet majd csúfolni Robotzsaruanyónak, de legbelül mélységes nyugalmat, boldogságot fogok érezni, sőt még gazdag is leszek, és az érzelmeimet máshol használom majd el. Ezeket a robotok nem tudják, a zsaruk is csak nagy ritkán.
.
(A cím csalóka lehet: a FED döntés előtt már szétbuktam magam, tehát annak semmi köze ehhez. Ha csak annyi nem, hogy előtte nyilván kevesebb a dinamika, több a kamu kitörés, de ezzel meg sem próbálok takarózni.)
.
1) Csak tökéletes setupba szállhatok be. Nagyon sok tökéletes lehetőség van minden nap, elég néhányat megtalálni, és rendesen végigjátszani. Nem szabad olyanba belépni, amitől valamiért viszolygok, mondjuk nem elég szűk (nagy a kockázat, az esélyes nyereség arányában vagy abszolút értékben), nem elég likvid, azaz kevés a kötés, nem releváns az ábrázat, amit kirajzol. Könnyű megrángatni úgy, hogy az ember tönkretegyen egy billentyűzetet a tüske láttán. Aztán ha nem ordít egy gyors és erős momentum esélye az igen közeli jövőben.
.
2) Zárhatok én mechanikus módszerrel vagy abszolút kreatívan is, folyamatosan felmérve a történet dinamikáját, bármelyik lehet jó. Egy nem lehet jó, ha kapkodok, mert fogalmam sincs, mikor és miért akarok zárni. Tehát előre el kell határozni a módszert, akármi is legyen az, és ragaszkodni hozzá.
.
3) Nem örülhetek és nem lehetek szomorú, pláne mérges az eredmények láttán. Az öröm is baj, igen, mert ha hozzászokom, kereskedési kényszert generál. Azért fogok poziba lépni, mert érezni akarom az örömöt, meg akarok nyugodni, hogy nem vagyok béna, látni akarom a növekvő profitot, sőt nagyobbat akarok nyerni, mint eddig bármikor, a kis pénz már nem érdekes. A szomorúság és méreg oda vezethet például, amit ma csináltam, hogy egy olyan papírban, ami egyébként nem fért bele a keresési kritériumaimba sem, és nem is nagyon tetszett a közeli ellenállás miatt, de volt benne valami setup, tehát tettem egy próbát. Megszívtam, erre megjátszottam az ellenkezőjét. Valami csak lesz belőle idővel, muszáj neki. Elégtételt kell vennem, elvette a pénzem:) És igazam lesz idővel, biztos vagyok benne, teljesen világos. Nos, ebbe folyt a mai bukó kétharmada legalább. Mikor feladtam végre, akkor indult be. Persze olyan korrekciókkal, amiket úgyse ültem volna ki, de aztán nagyon nagyon igazam lett. Na és??? Először se kellett volna belemenni, de másodszor meg aztán pláne nem. Azért shortolni, mert nem jött be a long, baromság. Akkor kell shortolni, ha tökéletes short setup van valahol. Ha nincs, keresni kell egyet. Órákig akár. Szorgalmasan. Holnaptól tehát nem érzek, lehet majd csúfolni Robotzsaruanyónak, de legbelül mélységes nyugalmat, boldogságot fogok érezni, sőt még gazdag is leszek, és az érzelmeimet máshol használom majd el. Ezeket a robotok nem tudják, a zsaruk is csak nagy ritkán.
2 megjegyzés:
Nehéz lesz érzelemmentesen kereskedni, de mindent bele!
Nem sikerült:) de legalább nyertem.
Megjegyzés küldése