Még mielőtt valaki azt hinné, hogy ezeket így szépen meg is játszottam igazi pénzzel, ki kell jelentenem, hogy ezeket így szépen nem játszottam meg igazi pénzzel, csak tesztelés közben, ráadásul tick-charton, amit nem tudok utólag előállítani, de így is szépek ám. Ők azok a tökéletes pillanatok, amikről tegnap rizsáztam. Ezek itt speciel egyperces gyertyán a leginkább kiaknázhatóak, de ez a sebesség mindig más és más, úgyhogy tick-chartos trendvonalban gondolkozom éppen. Azon belül is egy olyan verzióban, amit még Tboly mester dobott fel itt korábban, hogy az elején oda se bagózni, csak tartani a stoplosst. Az első akárhány percben a kitörést valószínűleg megpróbálják megakadályozni, direkt és véletlenül, tehát attól, hogy a csata kezd eldőlni, nem kell egyből győzelmi táncot járni. Tehát amíg komolyabban be nem indul a momentum, addig nem csinálni semmit, csak limitálni a bukót, azt viszont szigorúan. Ha beindul a gőzhenger, akkor viszont higher low vagy trendvonal vagy mindkettő alkalmazásával elkezdem a védekezést tick-charton. A legnehezebb feladat talán kiszűrni a nem elég likvid papírokat, amik egy-két kötéssel képesek hatalmas visszaszúrásokra. A likviditás a tökéletes pillanathoz tehát éppúgy szükséges, mint a látványos beszűkülés egy korábbi momentum (lehetőleg potenciális új trend első lába) után. A beszűkülésben kicsi a spread, de hogy a momentumban mekkora lesz, azt az előző időszakok csapkodásából tudjuk csak nagyjából megsaccolni. Olyan is előfordul simán, hogy a védett momentumunk trendvonala megtörik néhány centes visszahúzástól, kidobjuk a pozit, és elkezdődik az igazi begyorsulási szakasz, a végtelennek tűnő kiégés. És az lett volna az igazi csemege persze. Tökéletes zárási rendszerem úgyse lesz soha, majd finomítom a meglévőt, ha már csak ennyi a dolgom. Előbb meg kell tanulnom alkalmazni egyet szigorú következetességgel a maga tökéletlenségében..
Az utóbbi időszakban annyira elbátortalanítottak a kamu kitörések, és a veszteségek általában, hogy a nagy mozgásokat elérhetetlen ideaként imádtam, és meg se próbáltam elhozni őket, kitartani a pozijaimat, lekaszálni a nagyot, mondván, úgyse ez az a pillanat, amikor elmegy az ár a csillagos égig. Most még levágom a nyerőt gyorsan, fellélegzek, elrakom a 20 cent nyereséget, és marhára örülök magamnak. Igen, hiszen nincs rendszerem, amiben bíznék, amire koncentrálnom kéne, hiszen nem bizonyítottam még be magamnak, hogy egyik módszer jobb mint a másik. Akkor meg hát tök mindegy, majd zárok érzésből. Nem tök mindegy. Az érzések: a félelem és a kapzsiság megakadályozzák hogy értelmesen döntsek. A pozim önmagában is akadálya az értelmes döntésnek. Érzem a kockázatot, nem akarok bukni, és pont ezért fogok. Mert inkább elhozom a kis nyerőt, mint hogy bármi történjen. Nem merek kockáztatni.
.
Pedig ha már egy pozit felvett az ember, a kockázatot bizony bevállalta. Ha ezek után nem hozza ki belőle a legtöbbet, amit csak bír, azzal szép lassan öngyilkosságot követ el, miközben örül, hogy nyert végre. Ezt a sok felesleges érzést pedig csak erős szabályozással tudom jelenleg kiiktatni. Egy pozíció tartása végig rizikós. Ilyen gyors játéknál nincs mód morfondírozásra. A stressz egészségtelen is, úgyhogy az előre rögzített szabályokban kell megbíznom. Akármennyire okosabbnak is érzem magam adott pillanatban egy mechanikus rendszerhez képest.
.
Na tehát holnap okosan zárás helyett szigorúan zárás. Nyitásnál meg meg kell várni a tökéletest. Ma is így akartam mondjuk... nem így lett. De sebaj, "addig mondunk újra nit és nit, amíg ki nem elégíttek bennünket!" - A lovagok, akik azt mondják: ni
10 megjegyzés:
Igen, jogos amit írsz!
Viszont a legprofibb nyílrajzolásban vagy! :-)
Valamire érdemes szakosodni:)
Itt végülis neked az ATR mire jó? Látod a gyertyákon is hogy kicsik nem? :-)
spekitox
Röviden: semmire. Hosszabban: ha szoftveresen akarom keresni a beszűküléseket, akkor ez egy jó lehetőség, másrészt pedig az inital risk számítását fel lehet gyorsítani, ha simán leolvasom az aktuális értéket mielőtt beszállnék, és azzal arányosítom a poziméretet.
Szélanyó!
Néha benézek a blogodba, mint a jó szomszédhoz (Aranyláz blog) illik. Eddig nem akartam hozzászólni, mert mindenki járja csak a saját útját. Most elolvastam a hozzászólásokat, és már én sem tudom szó nélkül hagyni. Teljesen jó dolgokat tanácsolnak. Az is érdekes, hogy mintha te is jól látnád a hibáidat, csak éppen változtatni nem akarsz rajtuk.
Ez az út sehova sem vezet. Itt tartottál egy éve, és itt fogsz tartani egy év múlva is.
Ha ezt el akarod kerülni, változtass.
Én a következőket javasolnám:
1. Hagyd abba az éles tradelést. Ez segíteni fog, hogy kicsit objektívebben szemléld a dolgokat. Nem azzal leszel elfoglalva, hogy hányszor buktál, vagy ha nyertél, miért olyan keveset.
2. Csak papíron/programmal keressél stratégiát. Lehetőleg sok adaton. Legyen külön out of sample adatod és azon teszteld a VÉGLEGES stratégiát. Ha nem töltöd az időt kereskedéssel, sokkal hatékonyabban kipróbálhatod a sokezernyi ötletedet. Mert abból van bőven.
3. Amikor találsz egy akármilyen gyenge, de általad tradelhetőnek itélt stratégiát, akkor kezd el tradelni. De csak azt, ne az újabb ötleteket.
4. Ekkor már pénzt fogsz csinálni, és növekedni kezd az önbizalmad. Mellette a 2. ponttól kezdve elkezdhetsz keresni a meglévőnél jobb stratégiákat.
Szia!
Köszönöm a benézést és a jótanácsokat!
Az entry-jeim évek óta kb ugyanazok, legalábbis úgy érzem ezen változtattam a legtöbbet. Ellenben nem objektívek olyan értelemben, hogy bármikor back tudnám test-elni őket tetszőleges letöltött charton. A tesztnek úgy tűnik az egyetlen módja, ha elmentegetem a belépésre érdemesnek tartott setupjaimat, amikbe tényleg be is léptem, tehát meg is találtam, és elég bátor is voltam hozzájuk. Elmenthetem őket, hogy egy valóban trade-mentes időszakban optimalizáljam a kiszállási stratégiámat, vagy szűrjem a beszállási kritériumokat.
Az egyáltalán nem trédelés elvihet nagyon fals utakra sajnos. Sokáig lehet olyan stratégiát tesztelni, amit a valóságban valami aprónak tűnő marhaság miatt aztán nem tudok reprodukálni. Például a timeframe miatt nem vagyok képes végigülni egy pozit, vagy nagyobb a spread mint a chartból gondolnám, vagy nem találnám meg élesben azokat a setupokat, amik teszten olyan sokan voltak és persze mind csudaszép. Helyette meg beszállnék valami olyanba, amiben már az első percben sem bízom, tehát nem is ülöm végig, örülök hogy meg tudok valahol szabadulni tőle. A diszkrét módszerekhez szerintem marha fontos az élő teszt.
Most pl. azért nem jelentkezem már mióta, mert végre ugyanazt az ötletet-stratégiát játszom egy ideje, és csak gyűjtöm a tapasztalatokat. A kiszállás rendszere szándékosan elég mechanikusan végrehajtható, hogy mikor századmásodpercek alatt kell dönteni, ne legyen módom mérlegelni. A dolog jónak tűnik, de még sokat kell rajta ülni anélkül hogy bármilyen eredmény jönne.
Azokról a pozikról, amiket tényleg a rendszer szerint játszottam meg, feljegyzéseket készítek, hogy legyen valami kis statisztikám róluk. De megerősítettél abban a törekvésemben, hogy a chartjaikat is el kell menteni, akármilyen macerás is... Semmi nem számít, csak A Stratégia.
Amekkora téttel most játszom, nyugodtan nevezhető papertrade-nek, egyébként.
"...ezen változtattam a legtöbbet" := "...ezen változtattam a legkevesebbet"
De az elszántságod nagy, és szerintem ez vezethet csak a sikerhez! Ehhez jó a blog is, itt egymásnak adjuk az erőt a folytatáshoz!
Ja, és ismétlem: nyílrajzolásban már ott vagy a topon, a többi meg jön utána automatikusan! :-)
A szakirodalom ezt úgy hívja:
automatic Robin Hood trading :)
Ja a nyilak miatt? Jézus, mire ez leesett:) Aszittem azért, mert szétosztom a szegények között a zsákmányt.
A chartgyűjtést megkezdtem jelentem, és máris érdekes megfigyeléseket ööö figyeltem meg. De elszántságom itt nem áll meg, inkább folytatom a gyűjtést, mielőtt a pár tucat példából általánosítás hibájába esnék. Kevés példa csak a feltételezéshez elég, de arra jó.
Már csak két nap az enlargement!!!
Megjegyzés küldése