2007-04-04

Már jó a varázsló

A tegnapi napot még a sokk hatása alatt töltöttem, még vesztettem, de már nem 10%-ot (lassan nincs is már annyi) hanem csak mondjuk 6-ot. Ma meg nyertem több mint 2%-ot, miután kicsit átalakítottam a hozzáállásomat. Leszedtem a jó kis tickchartos index-számolót, ami szép volt, de nem vagyok elég virtuóz hozzá. Ami méltán világhírű részvénykereskedővé emelt, azt kell most alkalmaznom határidőkre. Hogy megtalálom az extrém szép setupokat, elkapom a kitörést, és tartom, amíg tart a lelkesedés. Hétfőn még nagy volt a nyomás, hogy játszani és nyerni, ezért biztos volt a kudarc. Ma már örültem hogy élek, ezért csak arra ugrottam rá, ami tényleg tökéletesnek látszott. A legtöbbet azzal vesztettem hétfőn, hogy mindig megfordítottam a pozit, mintha az egyik kitörési próbálkozás kudarca a másik irány sikere lenne. Akartam, hogy kitörés legyen, irány, momentum, trend. Ott görcsöltem végig. Holott naponta 1-2x van kitörés-irány-momentum-trend, és egyébként szüttyögés, 10x annyi kamu indulással, mint megérkezéssel. Nincs más dolgom, mint a legszebb indulásokat levadászni, ahol 80% a siker, 20% a risk/reward, a grass is green and the girls are pretty. Időben lesben állni, számolni, előre megtanulni elviselni a kockázatot, gondolni mindhárom esetre. Ha kitör, ha visszaüt, vagy kioldalaz. Kitörésen belül lehet egyből nagy momentum és lassan induló trend is a folytatás. Visszatöréskor megfontolandó a pozifordítás, ha a setup indokolja, és vállalható kockázattal megjátszható. Kioldalazásban meg vagy várunk, vagy exit és nincs görcs.
.
Na ebben a szellemben leirtottam a 30 dow részvényt is, mert hogy szépek ők igazán, de nem fogok részvényezni, amíg nincs meg hozzá a tőke, mert heti 3 alkalomból akkor sincs esélyem megélni, ha nagyon belejövök és istenkirályul nyomom őket nemsokára. Lehet hogy ez nem igaz, de mindenképp zavartak lapozás közben, hogy 30-cal arrébb van a dow hati, mint a russell2000, annyi eszközt kell egyszerre nyitva tartani és figyelni. Specializálódom, hogy jobban menjen a koncentráció. Viszont engedélyeztem magamnak a többi kedvenc határidőm megjátszását is, ha épp azokon van a tökéletes setup. Ha nincs setup, nem csinálunk semmit. Ezt kell megtanulni.
.










Sorrendben: ZG (arany), GBP, YM (Dow), EUR. Az első kettő szimplán király volt, a Dow viszont megint megszivatott az oldalazással, EUR meg túl erős volt egy letöréshez, az elhozott 2 tick nyerőért keményen megdolgoztam. Sokkal jobban jártam volna, ha a Dow helyett a Russell-en játszom meg a kitörést, az EUR helyett meg a GBP-n, úgyhogy jól kell válogatni is. Vagy ha NY szerint 12:00-kor én is abbahagyom a kereskedést, mint a tréderek nagy része. Teljesen leesik a forgalom, a szüttyögés meg mindennél veszélyesebb, ha az ember kitörésre játszik. Nehéz megkülönböztetni a vihar előtti csendet és a hullaszagot.

4 megjegyzés:

Névtelen írta...

Alakul már a filozófia :)

Névtelen írta...

hahh! ugyanezek miatt buktam el a nyerőm 120%-át pár nap alatt :) valamint ugyanezek miatt (csak a biztosra ugrunk rá) sikerült már majdnem nullszaldóba visszakerülni. Bár nálam már a kapzsiság is szóbakerült :( na meg az "egymilliószázalékhogyezazalja" hozzáállás.
További sok sikert!!

Névtelen írta...

Ezt jó volt olvasni. Főként, hogy a "mindenre lövök, ami moccan" stresszelésen túllendültél. A sok szép, jó és okos dolgon túl, amit tanultunk(-unk), az egyik leghasznosabb az elszánt és stabil nyugtonmaradás képessége. Legalábbis a magam és a mások példáján folyton ez igazolódik.

Szélanyó írta...

Igen, meg kell tanulnom úgy figyelni órák hosszat, hogy nem szállok be, amíg valami csak 80 pontot ér a 100as skálán. Ha viszont 95-100-at, akkor egyből a tettek mezejére lépjek. Ez hihetetlen tudatosságot igényel és sok gyakorlatot, amit nem tudom meddig bírok tőkével. A veszélyérzet viszont sokat ront a tudatosságon. De ha már itt elhangzott a ninja-hasonlat, az is elég tudatos, pedig nem kockázatmentes melója van. Rokon szakmák ezek. Az ilyen lelkiállapotot mindig sokra tartotta az ember, összekapcsolódik a vérprofizmus fogalmával, gengszter és titkosügynökös filmekkel, ahol a főhősök elég jól le tudják választani az érzelmeket a funkcióról, mégis képesek vagyunk őszintén drukkolni nekik.