Lehet hogy ez most keveseket fog izgatni, de alant párhuzamokat keresek egy játékkal. Ez amúgy is szokásom, hogy tanuljak is valamit abból, amivel elcsoffasztom az időmet.
.
Írtam már, hogy 3 éve játszottam a Hódítóval, ami egy szöveges-számolgatós stratégiai játék. Főleg harcolni kell, de van piac is, ahol be lehet szerezni a létfontosságú dolgokat, el lehet adni a felesleget, és be lehet fektetni a készpénzt, mielőtt kirabolnának. Akinek pénze van, azt megtámadják, meglopják. Pénzt úgy lehet elrejteni, hogy vesz rajta az ember tudománytekercseket piaci áron, sokkal többet annál, mint amennyire szükség van. Egyből kirakni a piacra magas limitárral, hogy ne vegyék meg, és ne legyen otthon semmi, amit el lehet lopni vagy rabolni. Ez a tőkekonzerválás. Ha pechünk van, megveszik, lesz egy csomó pénzünk, és ellopják. Sokan úgy próbálnak pénzhez jutni, hogy tekercseket gyártanak, és kirakják alacsony limitárral, hogy gyorsan megvegyék. Ez a másik véglet. Akinek már van némi tőkéje, meg tud élni kereskedésből. Ehhez úgy kell felépíteni az országot, hogy a kereskedőtőkét ne nagyon vigyék el se tolvajok, se katonák. Napi 3x lehet kimenni a piacra, megvenni az olcsó szajrét és kitenni drágábban. Csak annyira drágán, hogy azért legyen esély arra, hogy megveszik másnapig. 24h után visszajön a cucc a piacról, ennyi időre tervezünk egy trédet. Egyszintes az ajánlati könyv.
.
A stratégiám az volt, hogy vártam a kis olcsó árukra, amiket a megélhetési tekercsgyárosok kitesznek, felvásárolgattam őket (akkumuláció) az első komoly ellenállásig (nagy tételű ajánlat) és az alatt picivel kiraktam mindent, mikor elfogyott a pénzem. Az esetek többségében megvették a cuccot, volt tehát profit. Amikor nem vették meg, visszajött egy része, azaz olcsóbban kellett kitennem másnap, akár veszteséggel is. A piac változott, a trédelhető sáv ugyanúgy mozgott, mint a többi piacon, pl tőzsdén szokott. A 24h-s kötelező periódus miatt nem volt nagy kérdés, hogy milyen időtávon kereskedjek. Hosszú távú árfolyammozgások nem izgathattak, mert mindig papírban kellett ülni, különben levernek a pénzemért. Ezzel jól kerestem. Tízezrekből csináltam milliókat néhány hónap alatt. Néha nagyon megváltozott a piac, nagyon fel vagy lementek az árak, ennek megfelelően a tőkém is változott. Lehet ragaszkodni a magas árakhoz, de akkor akár hónapokig nem lesz forgalmam. A piac diktál, hacsak nem tudom felvásárolni. Inkább bevállaltam a bukót, hogy kereskedhessek minden nap. A 24h szabály tökéletes volt arra, hogy ne ragadhassak bele rossz pozíciókba. Ez az egyik tanulság. Pontosabban nem is foglalkoztatott, hogy nyerő-e vagy bukó-e egy pozícióm, mert nem pozikban gondolkoztam. Olcsón venni, drágán adni, ennyi. Működött.
.
A piac jellegzetessége volt, hogy sok amatőr vett részt benne, mivel mindennapos használati tárgy, fogyóeszköz a tudománytekercs, a részvénnyel ellentétben, amit tudatos kereskedők szoktak forgatni főleg. Emiatt jobb volt az árrésem, többet lehetett kaszálni. Kevés volt a kereskedő, mondjuk úgy: hiéna, sok a gazella. Mondjuk ezt elszúrtam, mert a hiéna pont hogy nem bír egyedül vadászni, főleg nem csordás állatokra, de lehet hogy ebben is tévedek. Az usa piac tehát jó ilyen szempontból, sok a magánbefektető, házitréder, kispályás lúzer. Itt vagyok mindjárt én. De gazellák közt cinkos aki néma! Az okos gazellák lelegelik a buták elől a csalánt is, úgyhogy a tápláléklánc alacsonyabb szinten is megvan.
.
A nagytőkések a játékban is nagyobbat kaszálhattak, nem tőkearányosan, hanem nominálisan természetesen. Mint a részvénypiacon. Valljuk be: játék ugyan a Hódító, de ugyanúgy egy fiktív elektronikus kitudjamivel játsszák, mint a részvénypiacot, csak utóbbin a tőke valódi és a szereplők tudatosabbak. A tőkéhez való hozzáállás hozzáállás kérdése. Nem feltétlenül kell beszarni azért, mert valódi pénzzel játszik az ember. Játékpénz. Azért utaltuk át a brókernek, mert nyerni akartunk, de tudtuk mind, hogy be is bukhatjuk. Innentől izgulni kár. Okosnak lenni viszont érdemes. Részemről a játékokat is halál komolyan szoktam venni, próbálom a legjobbat kihozni magamból, és ebben a valóságban meggátol az, ha izgulok a tőkémért. Idővel elegem lesz és elszaladok, ha félek. Na de ott tartottam, hogy akinek nagy pénze van, többet kaszálhat. Igen, mert meg tud venni nagyobb tételű ajánlatokat is, azaz megvesz egy ellenállást, ezzel felhajtja a piacot. 500-an vannak egy csoportban kb, ennyi szereplős a piac is max. Emlékszem, többször is sikerült beindítanom komoly bikákat, amik aztán mentek a maguk útján. Akiknek megvettem az ajánlatát, lett egy csomó pénzük, amit újabb tekercsekbe kellett fektetniük, tehát bele kellett vegyenek még drágább ajánlatokba, és így tovább. Ha meg egy mogul dobbantani akart a szintről, vagy más miatt sürgősen pénz kellett, mondjuk háborúhoz, kp-re váltotta a tekercsét. Ilyenkor kiszórt a piacra végtelen sok cuccot, ami beindította a medvét, ha nem tudták a többiek felvásárolni. Sima kereslet-kínálat, kár is ennyit pofázni róla.
.
Arról viszont érdemes, hogy a határok. Meddig mehetett a bika és meddig a medve. Eléggé meghatározott sávban mozgott, mint a forint, de ez funda alapon, nem elhatározásból. Ha nagyon olcsó volt, sokan leállították a gyártását, és áttértek mondjuk az árupiacra. Ha nagyon drága, többen kaptak kedvet a gyártáshoz és lebontották a kőbányát. Nem tudtak nagyon elszállni az árak. Ebből a szempontból nem hasonlít a részvénypiachoz. Bár ahogy egy cég néhány évenként tönkre tud menni, a játékban is bejelentheti a fejlesztő bármikor, hogy bocs, megunta, nincs többé, a tőke elvész a játékkal együtt.
.
De nem is a tőke a lényeg, hanem az az érzés, hogy ügyesen halmozom. Ha olyan kedvem volt, simán elköltöttem a felét egy hadseregre, hogy kiszórakozzam magam más téren is, végülis a játék se tart örökké, az élet sem. Tovább nem vihetjük, max odaadhatjuk valakinek, például a fiunknak, lányunknak, egy etióp kissrácnak vagy egy vietnámi kislánynak. Mármint a pénzünket halálozás közeledtével. A játszás <> elszart idő, ha az ember tanul belőle, és élvezi. De már minden megvolt a Hódítóban, és eljátszottam a gondolattal, milyen király lehetnék én a tőzsdén, némi tanulással. Az is csak egy játék végülis. Kezdőtőke épp volt, ez érdekelt, erre költöttem.
.
Most két év után elgondolkoztam, miért nem megy, és miért ment olyan jól azon a kis piacon. Volt egy tök egyszerű stratégiám, ami működött. Azt hiszem a legfontosabb tanulság, hogy mivel játékpénz volt, nem okozott sose fájdalmat a bukás, szórakozásból csináltam, örültem a győzelemnek, nem érdekelt a bukás, majd nyerek máskor. Mindegy volt, mennyi a pénzem, nem megélhetésre kellett, csak úgy, önmagáért, a sikerélményért, a jól végzett munka öröméért. Már ha elfogadjuk, hogy a munka nem arra való, hogy elfáradjunk.
.
Meg kell tanulnom ugyanígy kezelni a valós tőkémet, különben el fogom veszíteni. Mindig mindenki elmondja, hogy mennyire az érzelmek miatt bukik a nagy többség, de akármilyen közhely, komolyan kell venni. Józan paraszti ésszel is lehet kereskedni, olcsón veszünk, drágán adunk, vagy ha nem megy, akkor olcsón adunk, és legközelebb tényleg olyat veszünk, ami emelkedni fog. Ez utóbbiakat szoktam elhanyagolni, mert ragaszkodom a profitomhoz lelkileg. Ez az igazi lúzerség. Miattam jó az usában trédelni. Engem lehet kifosztani. Mondjuk lassan már egy fél szudáni falut se tudnék eltartani, úgy összementem, szóval nehéz rajtam fogást találni, de lehet. Ha így folytatom.
.
Rossz hírem van: nem így folytatom. Józan paraszti ésszel, eleganciával, poroszos precizitással, oroszos megalomániával, meg mindennel, ami miatt a játékokban király vagyok. Jó stratégiai érzékkel, a játékörömmel (van ilyen szó?), ami az utóbbi időben kiveszett belőlem.
.
Az aktuális új ötlet az, hogy olyat kell venni, ami viszonylag egyenletes sávban emelkedik, és épp olcsó. Nagy ötlet, mondhatom. De a lényeg, hogy másnap el kell adni, nincs mese. Ha lehet, drágán, ha nem lehet, olcsón. Ha nem megy, azért nem megy, mert elromlott. Ha elromlott, olyanra kell váltani, ami még jó. Ezért nem kell benne ülni többé. Persze lehet hogy csak egy hipertérugrásra készül, azért nem emelkedik, mindig ilyesmikben bízom, de ez a hülyeség netovábbja. Időtáv bakker. Nem élünk örökké. Holnapra kell a pénz. Ide az asztalomra.
.
Persze bármelyik másik korábbi ötletem is jó, meg minden ami velem kapcsolatos :). De most épp ezt vizsgálgatom, aztán majd döntök valahogy és aszerint élek.
.
Emiatt azért nem fogok kiugrani régi pozikból, amik épp megint kezdenek jóra fordulni, FUEL, TELK, HTI (tegnap óta HALO: nem figyeltem oda és átment a nasdaqra), INSW (na ez ocsmány, ha letöri a sávot, végeztünk). Ezek az elfekvőim. Van még QVDX, amit nagyon bénán nem vettem észre, hogy akvizíció, tehát nem egy csodás beszűkülés, ami épp kitört. A forgalomra ha ránéztem volna, egyből világos. Extrémszűk vola extrémtág forgalommal, ez mindig akvizíció, vagy én általánosítok túl sokat. Szerencsére bukni se nagyon lehet vele. Azért tört ki a sávból, mert lezárult egy függőben lévő perük, ami eddig kockázatot jelentett. Ezen kívül is van még pár cuccom, amiket eleve egy napra vettem, tehát ha befejeztem itt a gépírásgyakorlatot, kiszállok belőlük valahol mindjárt.
.
Na megtörtént. Még egy tanulság: mielőtt megnyitunk egy pozit, azt kell nézni, mivel csinálhatjuk a legjobb profitot, minél kisebb kockázattal. Amikor viszont már megvan a papír, arra kell koncentrálnunk, hogyan léphetnénk ki az adott időn belül a legjobb áron. Tilos azt számolgatni, mennyi az aktuális profit az adott pozíción, vagy mekkora a tőkénk. Ezek az adatok mindig félrevezetnek, csak az érzelmeinkre játszanak, és semmi közük a piachoz, vagy a lehetőségeinkhez. Az időlimit nagyon jó eszköz arra, hogy koncentráltan tartson, és megszüntesse a reménykedés intézményét. Nem reménykedünk, esélyeket latolgatunk, mégpedig a piac és nem a pénztárcánk alapján. Pénzt számolgatni hétvégén kell a pálmafa alatt, vagy eleinte a kávézóban, ami fölé 38 éve ki van írva, hogy HENTESÁRU. Viszont olcsón lehet reggelizni munka előtt. A nap fémpontya.
.
Sokat írtam és nagyon át kéne szerkesztenem, hogy értelmes legyen, de erre nem vagyok hajlandó.
.
Írtam már, hogy 3 éve játszottam a Hódítóval, ami egy szöveges-számolgatós stratégiai játék. Főleg harcolni kell, de van piac is, ahol be lehet szerezni a létfontosságú dolgokat, el lehet adni a felesleget, és be lehet fektetni a készpénzt, mielőtt kirabolnának. Akinek pénze van, azt megtámadják, meglopják. Pénzt úgy lehet elrejteni, hogy vesz rajta az ember tudománytekercseket piaci áron, sokkal többet annál, mint amennyire szükség van. Egyből kirakni a piacra magas limitárral, hogy ne vegyék meg, és ne legyen otthon semmi, amit el lehet lopni vagy rabolni. Ez a tőkekonzerválás. Ha pechünk van, megveszik, lesz egy csomó pénzünk, és ellopják. Sokan úgy próbálnak pénzhez jutni, hogy tekercseket gyártanak, és kirakják alacsony limitárral, hogy gyorsan megvegyék. Ez a másik véglet. Akinek már van némi tőkéje, meg tud élni kereskedésből. Ehhez úgy kell felépíteni az országot, hogy a kereskedőtőkét ne nagyon vigyék el se tolvajok, se katonák. Napi 3x lehet kimenni a piacra, megvenni az olcsó szajrét és kitenni drágábban. Csak annyira drágán, hogy azért legyen esély arra, hogy megveszik másnapig. 24h után visszajön a cucc a piacról, ennyi időre tervezünk egy trédet. Egyszintes az ajánlati könyv.
.
A stratégiám az volt, hogy vártam a kis olcsó árukra, amiket a megélhetési tekercsgyárosok kitesznek, felvásárolgattam őket (akkumuláció) az első komoly ellenállásig (nagy tételű ajánlat) és az alatt picivel kiraktam mindent, mikor elfogyott a pénzem. Az esetek többségében megvették a cuccot, volt tehát profit. Amikor nem vették meg, visszajött egy része, azaz olcsóbban kellett kitennem másnap, akár veszteséggel is. A piac változott, a trédelhető sáv ugyanúgy mozgott, mint a többi piacon, pl tőzsdén szokott. A 24h-s kötelező periódus miatt nem volt nagy kérdés, hogy milyen időtávon kereskedjek. Hosszú távú árfolyammozgások nem izgathattak, mert mindig papírban kellett ülni, különben levernek a pénzemért. Ezzel jól kerestem. Tízezrekből csináltam milliókat néhány hónap alatt. Néha nagyon megváltozott a piac, nagyon fel vagy lementek az árak, ennek megfelelően a tőkém is változott. Lehet ragaszkodni a magas árakhoz, de akkor akár hónapokig nem lesz forgalmam. A piac diktál, hacsak nem tudom felvásárolni. Inkább bevállaltam a bukót, hogy kereskedhessek minden nap. A 24h szabály tökéletes volt arra, hogy ne ragadhassak bele rossz pozíciókba. Ez az egyik tanulság. Pontosabban nem is foglalkoztatott, hogy nyerő-e vagy bukó-e egy pozícióm, mert nem pozikban gondolkoztam. Olcsón venni, drágán adni, ennyi. Működött.
.
A piac jellegzetessége volt, hogy sok amatőr vett részt benne, mivel mindennapos használati tárgy, fogyóeszköz a tudománytekercs, a részvénnyel ellentétben, amit tudatos kereskedők szoktak forgatni főleg. Emiatt jobb volt az árrésem, többet lehetett kaszálni. Kevés volt a kereskedő, mondjuk úgy: hiéna, sok a gazella. Mondjuk ezt elszúrtam, mert a hiéna pont hogy nem bír egyedül vadászni, főleg nem csordás állatokra, de lehet hogy ebben is tévedek. Az usa piac tehát jó ilyen szempontból, sok a magánbefektető, házitréder, kispályás lúzer. Itt vagyok mindjárt én. De gazellák közt cinkos aki néma! Az okos gazellák lelegelik a buták elől a csalánt is, úgyhogy a tápláléklánc alacsonyabb szinten is megvan.
.
A nagytőkések a játékban is nagyobbat kaszálhattak, nem tőkearányosan, hanem nominálisan természetesen. Mint a részvénypiacon. Valljuk be: játék ugyan a Hódító, de ugyanúgy egy fiktív elektronikus kitudjamivel játsszák, mint a részvénypiacot, csak utóbbin a tőke valódi és a szereplők tudatosabbak. A tőkéhez való hozzáállás hozzáállás kérdése. Nem feltétlenül kell beszarni azért, mert valódi pénzzel játszik az ember. Játékpénz. Azért utaltuk át a brókernek, mert nyerni akartunk, de tudtuk mind, hogy be is bukhatjuk. Innentől izgulni kár. Okosnak lenni viszont érdemes. Részemről a játékokat is halál komolyan szoktam venni, próbálom a legjobbat kihozni magamból, és ebben a valóságban meggátol az, ha izgulok a tőkémért. Idővel elegem lesz és elszaladok, ha félek. Na de ott tartottam, hogy akinek nagy pénze van, többet kaszálhat. Igen, mert meg tud venni nagyobb tételű ajánlatokat is, azaz megvesz egy ellenállást, ezzel felhajtja a piacot. 500-an vannak egy csoportban kb, ennyi szereplős a piac is max. Emlékszem, többször is sikerült beindítanom komoly bikákat, amik aztán mentek a maguk útján. Akiknek megvettem az ajánlatát, lett egy csomó pénzük, amit újabb tekercsekbe kellett fektetniük, tehát bele kellett vegyenek még drágább ajánlatokba, és így tovább. Ha meg egy mogul dobbantani akart a szintről, vagy más miatt sürgősen pénz kellett, mondjuk háborúhoz, kp-re váltotta a tekercsét. Ilyenkor kiszórt a piacra végtelen sok cuccot, ami beindította a medvét, ha nem tudták a többiek felvásárolni. Sima kereslet-kínálat, kár is ennyit pofázni róla.
.
Arról viszont érdemes, hogy a határok. Meddig mehetett a bika és meddig a medve. Eléggé meghatározott sávban mozgott, mint a forint, de ez funda alapon, nem elhatározásból. Ha nagyon olcsó volt, sokan leállították a gyártását, és áttértek mondjuk az árupiacra. Ha nagyon drága, többen kaptak kedvet a gyártáshoz és lebontották a kőbányát. Nem tudtak nagyon elszállni az árak. Ebből a szempontból nem hasonlít a részvénypiachoz. Bár ahogy egy cég néhány évenként tönkre tud menni, a játékban is bejelentheti a fejlesztő bármikor, hogy bocs, megunta, nincs többé, a tőke elvész a játékkal együtt.
.
De nem is a tőke a lényeg, hanem az az érzés, hogy ügyesen halmozom. Ha olyan kedvem volt, simán elköltöttem a felét egy hadseregre, hogy kiszórakozzam magam más téren is, végülis a játék se tart örökké, az élet sem. Tovább nem vihetjük, max odaadhatjuk valakinek, például a fiunknak, lányunknak, egy etióp kissrácnak vagy egy vietnámi kislánynak. Mármint a pénzünket halálozás közeledtével. A játszás <> elszart idő, ha az ember tanul belőle, és élvezi. De már minden megvolt a Hódítóban, és eljátszottam a gondolattal, milyen király lehetnék én a tőzsdén, némi tanulással. Az is csak egy játék végülis. Kezdőtőke épp volt, ez érdekelt, erre költöttem.
.
Most két év után elgondolkoztam, miért nem megy, és miért ment olyan jól azon a kis piacon. Volt egy tök egyszerű stratégiám, ami működött. Azt hiszem a legfontosabb tanulság, hogy mivel játékpénz volt, nem okozott sose fájdalmat a bukás, szórakozásból csináltam, örültem a győzelemnek, nem érdekelt a bukás, majd nyerek máskor. Mindegy volt, mennyi a pénzem, nem megélhetésre kellett, csak úgy, önmagáért, a sikerélményért, a jól végzett munka öröméért. Már ha elfogadjuk, hogy a munka nem arra való, hogy elfáradjunk.
.
Meg kell tanulnom ugyanígy kezelni a valós tőkémet, különben el fogom veszíteni. Mindig mindenki elmondja, hogy mennyire az érzelmek miatt bukik a nagy többség, de akármilyen közhely, komolyan kell venni. Józan paraszti ésszel is lehet kereskedni, olcsón veszünk, drágán adunk, vagy ha nem megy, akkor olcsón adunk, és legközelebb tényleg olyat veszünk, ami emelkedni fog. Ez utóbbiakat szoktam elhanyagolni, mert ragaszkodom a profitomhoz lelkileg. Ez az igazi lúzerség. Miattam jó az usában trédelni. Engem lehet kifosztani. Mondjuk lassan már egy fél szudáni falut se tudnék eltartani, úgy összementem, szóval nehéz rajtam fogást találni, de lehet. Ha így folytatom.
.
Rossz hírem van: nem így folytatom. Józan paraszti ésszel, eleganciával, poroszos precizitással, oroszos megalomániával, meg mindennel, ami miatt a játékokban király vagyok. Jó stratégiai érzékkel, a játékörömmel (van ilyen szó?), ami az utóbbi időben kiveszett belőlem.
.
Az aktuális új ötlet az, hogy olyat kell venni, ami viszonylag egyenletes sávban emelkedik, és épp olcsó. Nagy ötlet, mondhatom. De a lényeg, hogy másnap el kell adni, nincs mese. Ha lehet, drágán, ha nem lehet, olcsón. Ha nem megy, azért nem megy, mert elromlott. Ha elromlott, olyanra kell váltani, ami még jó. Ezért nem kell benne ülni többé. Persze lehet hogy csak egy hipertérugrásra készül, azért nem emelkedik, mindig ilyesmikben bízom, de ez a hülyeség netovábbja. Időtáv bakker. Nem élünk örökké. Holnapra kell a pénz. Ide az asztalomra.
.
Persze bármelyik másik korábbi ötletem is jó, meg minden ami velem kapcsolatos :). De most épp ezt vizsgálgatom, aztán majd döntök valahogy és aszerint élek.
.
Emiatt azért nem fogok kiugrani régi pozikból, amik épp megint kezdenek jóra fordulni, FUEL, TELK, HTI (tegnap óta HALO: nem figyeltem oda és átment a nasdaqra), INSW (na ez ocsmány, ha letöri a sávot, végeztünk). Ezek az elfekvőim. Van még QVDX, amit nagyon bénán nem vettem észre, hogy akvizíció, tehát nem egy csodás beszűkülés, ami épp kitört. A forgalomra ha ránéztem volna, egyből világos. Extrémszűk vola extrémtág forgalommal, ez mindig akvizíció, vagy én általánosítok túl sokat. Szerencsére bukni se nagyon lehet vele. Azért tört ki a sávból, mert lezárult egy függőben lévő perük, ami eddig kockázatot jelentett. Ezen kívül is van még pár cuccom, amiket eleve egy napra vettem, tehát ha befejeztem itt a gépírásgyakorlatot, kiszállok belőlük valahol mindjárt.
.
Na megtörtént. Még egy tanulság: mielőtt megnyitunk egy pozit, azt kell nézni, mivel csinálhatjuk a legjobb profitot, minél kisebb kockázattal. Amikor viszont már megvan a papír, arra kell koncentrálnunk, hogyan léphetnénk ki az adott időn belül a legjobb áron. Tilos azt számolgatni, mennyi az aktuális profit az adott pozíción, vagy mekkora a tőkénk. Ezek az adatok mindig félrevezetnek, csak az érzelmeinkre játszanak, és semmi közük a piachoz, vagy a lehetőségeinkhez. Az időlimit nagyon jó eszköz arra, hogy koncentráltan tartson, és megszüntesse a reménykedés intézményét. Nem reménykedünk, esélyeket latolgatunk, mégpedig a piac és nem a pénztárcánk alapján. Pénzt számolgatni hétvégén kell a pálmafa alatt, vagy eleinte a kávézóban, ami fölé 38 éve ki van írva, hogy HENTESÁRU. Viszont olcsón lehet reggelizni munka előtt. A nap fémpontya.
.
Sokat írtam és nagyon át kéne szerkesztenem, hogy értelmes legyen, de erre nem vagyok hajlandó.
7 megjegyzés:
"..meg minden, ami velem kapcsolatos."??? :D:D:D
Mióta mondogatom magamba : Nem pénzért tőzsdézem, hanem a sikerért nem pénz van mégcsak számoksem és még százalék sem, lehetőségek vannak, játék... Sikerélmény mégha nem is akkora nyereség. Ugylátszik ebben egyetértünk.
Jó írás!
Szépírás
Kicsit pesszimista a hangvételed Szélanyó, pegíg neked van lehetőséged ,hogy gyözz! Pesszimizmus=Veszteség
Optimizmus=Nyereség...ennyi.
A legtöbben még egy élő számlát sem tudnak nyitni az usa-ban, én sem. Viszont optimista vagyok és tele önbizalommal. Ha ez a két dolog nincs meg,nem tudsz nyereséges lennei semmiben sem hosszútávon az életben így a tőszdén sem legyen az bárhól a világban.
Ez mind rendben is van, Szélanyó, sok szép győztes csatát kívánok Neked. Amire ehhez a leginkább szükséged van, az most már maximálisan a kereskedési psziché trenírozása, az érzelmeid kezelésének jobb, hatékonyabb módja. Tudsz egy egész arzenálnyi eszközt a kereskedéshez, de az érzelmi labilitás folyton veszélybe sodor és ezen hosszútávon nem hiszem, hogy segítene a "közelítsünk más irányból a problémához"-próbálkozás. Alapvetően az vezérel majd, amilyen a hétköznapokban is érvényes mentalitásod, a tőzsdén ennek a sűrítménye jelenik meg az éles helyzetekben. Vagyis minél mélyebben tudod megvalósítani magadban a változást, annál hosszabb távú és jövedelmezőbb lesz számodra. Ez persze már olyan belső ügy, hogy valamelyest illetlenségnek is érzem erről okoskodni, de tény, hogy ez az eredményességnek kulcsfontosságú része. Mégis aránytalanul kevés szó esik róla, mivel - a technikai eszközökkel ellentétben - nehézkes ész-eszközökkel leírni, tanítani, illusztrállni.
Balázs, egyetértünk abban, hogy optimizmus=nyereség és p=v a túloldalon. Viszont megfordítva is igaz, a pozitív visszacsatolás jót tesz az önbizalomnak és a veszteség a reménytelenségnek.
No de szerencsére azért van agyunk, hogy használjuk, és megtanuljuk irányítani az életünket, többek között megtanuljuk kondicionálni magunkat lelkileg.
Ist, nem bántó, hogy párhuzamot húzol az életem egyéb területei és a kereskedésem között. Tényleg technikákról meg trédekről szól a blog, de nem titok, hogy általános mélyponton voltam mostanában, ami ma szűnt meg végleg. Nem halt meg senkim, csak összejöttek a dolgok nagyon, és letaroltak lelkileg. Ilyenkor ezt fel kell ismerni, és nem nyúlni semmihez. Ez eszembe is jutott, de egyből úgy éreztem, hogy akkor én most ezzel feladom az egészet, és ha szüneteltetem a kereskedést, azzal is csak csökkenteném az önbizalmam, hisz beletörődnék, hogy ez nem megy. Ettől pedig messze vagyok, végtelenül:)
Pláne ma, hogy újra erőm teljében érzem magam, testileg-lelkileg. Időm az továbbra is kevés, de vannak céljaim, ez eszembe jutott, és eszerint fogom beosztani.
Jöhet az optimizmus=nyereség.
Nagyon tetszett ez az írásod! Jó a párhuzam is (bár én nagyon keveset Hódítóztam, de amennyit igen, azt szinte csak a piacozással töltöttem :))
Az utóbbi hónapokban egyebek mellett azzal is nagyon sok időt töltöttem, hogy a pszichológiai oldalt eddzem. Érdekes, hogy mennyivel könnyebben viselem Amerikában a veszteségeket; ennek az egyik nagyon fontos oka, hogy nincs a "második csapás", mint itthon, vagyis az, amikor látom, hogy x veszteségre jut 2x jutalék. Nekem álltalában ilyenkor forrt el az agyvizem. Amerikában a veszteség az maga a veszteség, és nem adódik hozzá méretes jutalék meg slippage (már ha a piachoz képest nem túl nagy kötésmérettel kereskedik az ember).
Na de én is elkalandoztam. Még valamit a lelki strapához: nekem, ha rosszul megy, vagy egyszerűen csak elegem van a piacból, mindig nagyon sokat segít otthagyni egy kicsit (egy-két napra, vagy egy hétre, ritkán tovább is). Utána tényleg új emberként kezdek neki, érdekel minden, tele vagyok energiával, és ez meg is szokott látszani a teljesítményemen (ahogy előtte az is, hogy rosszul érzem magam). Szóval szerintem nincs azzal semmi baj, ha ilyenkor egy kicsit otthagyod, ez nem feladás, hanem tisztulás. Leülepedhetnek a gondolatok.
Megjegyzés küldése