Ez túl szép az általánosításhoz, de kiindulásnak pont jó: ilyeneket akarok elhozni, ilyenek a marha jó risk/reward történetek. Épp megjátszhattam volna, mert reggel már felkerült a watchlistemre, csak épp nem watch-tam. Valami pár centes kontra bulit játszottam rajta reggel 2 percesen, aztán elfelejtettem nézegetni..
Látszik, hogy két tökéletes belépőt is adott, néhány korábbi kamu, ám kis bukóban zárható után. Van ezen minden, több lépcsős trend, begyorsulás és durva korrekció, amit kár lenne tartani. A felmerülő zárási technikák (trailing stop-pal nem foglalkozom, mert végig számolgatni kéne hozzá, ami elrontaná a napomat, ráadásul rángatáskor ez kb. lehetetlen (kézi módszerrel, ami nekem rendelkezésemre áll)) a gyertyastop, meg valami ema.
.
Gyertyastop lényege, hogy az előző gyertya túloldalán van a stop. Hát ez roppant egyszerű, és csomószor működik (itt is pl) de el kell találni hozzá a megfelelő timeframe-et, ami inkább 5 perc mint 2. És innen jön a hátránya is: 5 percig akármilyen nagyot megyünk, nem fejlődik a stop. Begyorsulós szakasznál a visszarántásban elbukjuk gyakran az egész gyorsulást (itt pont nem, mert lassan fordult viszonylag). A másik baja az, hogy nem sokat jelent egy-egy gyertya csúcsa, simán fölépiszkálnak és megyünk tovább vígan, a trend, sőt a momentum is marad töretlen.
.
A mozgóátlag (pl EMA) egy likvid chartot jobban le tud követni, legalábbis többet számít a rendes áttörése (ilyenkor vált irányt) mint az előző gyertyáé. De ez meg jellemzően messzebb van, tehát nagyobb visszahúzást enged meg. Cserébe nagyobb mozgásokat ki enged ülni. Ha a chart belassul, az EMA is belassul, egyre gyakrabban fölészúrkál az ár, aztán fölé is zárhat, ami lehet csak egy hosszabb pihenő jele, vagy lassú fordulóé. Ez nekem tök jó kiszálló, mert sokat nem adtunk vissza a momentumból, de ha a pihenő végén tovább indulunk, olcsón be tudok újra szállni (ha még látok benne fantáziát). Nagyobb gáz van, ha begyorsul a cucc, mert azt csak távolról követi az átlag, azaz kialakul egy hézag, és hirtelen sokkal nagyobb haszonáldozatot le kell nyelnünk ha megvárjuk az áttörést. Erre megoldás lehet a begyorsulás hiteles felismerése után egy TF-váltás, pl 5min-ről 2min-re. Az áttörést viszont nehéz definiálni. Lehet valami értelmes méretű szúrkapiszka, mondjuk 5-10 cent (kb egy odaillő kis doji magassága). A záróáraknak 2-5min gyertyák esetében nem tudom van-e olyan nagy szerepük, hogy ezzel külön foglalkozzak, ha az ema feletti 5-10 centre lévő kerek szám nem fogja meg az emelkedést, az erősebb jelnek tűnik, mint hogy épp az adott perc végén hol kötötték a cuccost.
.
Ezek mind csak kiinduló sejtések, semmi teszt nincs még, de kellenek feltételezések, hogy belekezdjek egy bizonyítási procedúrába, ugyebár. A gyertyastopp túl primitív, a trailing meg túl komplex, az emázás valami arany középútként lebeg a szemem előtt most. Pár napja még hallani se akartam róla, mert hogy késik, átszúrkálják, begyorsulásnál lemarad.
.
További haszna a mozgóátlagnak, hogy segít eldönteni egy konszolidáció stádiumát. Ha messze vagyunk az MA-tól, akkor nem pihentünk eleget, legalábbis túl nagy kockázat lenne MA-stoppal beszállni. Ha van egy dojim vagy egy teljes beszűkülési folyamatom a MA-ra simulva, az abból való kitörés trend irányba, na az a tökéletes beszálló. A stopom hamar követni kezdi a profitot, és a feszültség is vélhetően elég nagy már egy komoly momentumhoz.
.
Még hatékonyabb lenne az élet, ha mindig az első konszolidáció végén/második trendláb elején lépnék poziba, sokadik pihenőt max pozinövelésre vagy tartásra használnám, mert hát egyre nagyobb a risk/reward, ahogy egyre túladottá/vetté válik a papír. Kiszállni persze nem akarunk, mert az egész rewardot akarjuk titokban, de legalább 80%-át, ha lehet. Köszi!
.
Jut eszembe: a gyertyastopnál is lehetne tf-et váltani begyorsulásban, csak akkor még inkább "szőrös" lesz a chart, azaz illikvid képet ad, hogy a gyertyák gyakran nem teljesítik a momentumban a lower high kritériumot, mert egyszerűen nem releváns egyes gyertyák csúcsa, és így kikerülök a játékból. Persze itt is lehetne 5-10 centtel feljebb rakni a stopot egy kerek számhoz, ahogy az emánál írtam, de akárhogy variálok, az emának likvidebb képe van, mint a gyertyaerdőnek, aminek csak ritkán. De majd meglátjuk idővel.
.
Ja és a 12-30 perces átlagok (6EMA) a legszimpibbek így első körben.
9 megjegyzés:
A kitartó tőzsdés sosem adja fel, mindenhonnan felállunk, mégha kapjuk is a pofonokat.
Most aktuális is:
Márcisuban Újra Kezdjük!
Jó is ez, meg aztán tényleg bármiféle használható módszer jó, ha a használójának bevált és ki is tart mellette. A hangulati ingadozások, szeszélyek, fegyelmezetlenségek: ezek a nagyobb ellenfelek. Nem szeretnék okostojást játszani, de mindig az az érzésem, hogy rengeteget vacakolsz a külső eszközökkel-technikákkal, miközben a belső eszközök alaposabb munkára fogása talán mélyebb perspektívát ígér.
Ezt úgy érted, hogy igyekszem valami mechanikus zárást keresni gondolkodás helyett? Ez igaz. Jó lenne valami, ami mérhető, mert az hogy megérzésből mikor zártam, nem segít stratégiát építeni. Persze néha hivatkozhatok divergenciára, akármire, minden másodpercben van valami, ami buy és valami más, ami sell jelzést ad.
Vagy arra gondolsz, hogy mér nem inkább fegyelmezem magam a technikák fejlesztése helyett? Az meg azért nem megy, mert a fegyelemhez marha nagy magabiztosság kell, amihez meg valami eredmény kéne, legalább teszteredmény, hogy egyáltalán képes vagyok termelni, ha fegyelmezetten ülök hátratett kézzel étlenszomjan:)
A kitartást Senna mester is felrója nekem időnként, ebben igazatok van, csak addig szeretek egy módszert, amíg reményt látok arra, hogy működhet hosszú távon, és képes is vagyok csinálni, technikailag. Pl tudok figyelni a pozijaimra és keresgélni a következőt, és meg is találni azt.
Ez az emázás első nap iszonyúan balul sült el például. Még nem elemeztem ki a miérteket, de ilyen rossz bukó/nyerő arányom még nem volt, úgyhogy nem biztos hogy ezen az úton megyek tovább. Kb 15 pozimból egy volt kis nyerő, a többit több-kevesebb várakozás után bukóban kellett kikapni. A tegnapi SFI chart fehér holló volt, tudom, de hogy ennyire:) Sok komoly nyerőt el kellett engednem a szuper kis módszer miatt, így nem érzem szükségét, hogy hűséges legyek hozzá. De azért majd ki kell vizsgálni rendesen.
Nyilván ha bukóban szedtem ki a pozikat, az azt jelenti, hogy már setup se volt jó, a kitörés se, a beszűkülés se, semmi. Rémeket látok, nem a jövőt. Rossz papírokat néztem, rossz timeframe-en, satöbbi. Csak épp rá kell jönnöm, mi az ami viszont működik. Állandóan kutatok, jó is az.
Arra gondoltam, hogy (legalábbis, amennyire kívülről látom) nagyon dobálnak az érzelmeid: lelkesedés, "ide nekem az oroszlánt is" - aztán bosszankodás, hogy "ez se, meg ez se"... Szóval ez hihetetlen energiazabáló dolog, pazarlás. Én is voltam így, tudom ezt prímán, megszenvedtem vele. Nem tudom mennyiféle módon lehet kidöccenni a rossz a kerékvágásból, nekem mindenesetre az vált be, hogy a rossz szokásaimat feljegyeztem és relaxációkat is használva "kiszoktam" belőlük, miként a jó szokásaimat is ugyanígy gyakorítottam. Persze kellet az is, hogy legyen saját módszerem, amiben megbízhatok (ez a trendvonal-kereskedés), de az is kevés lett volna, ha belsőleg ingatag, túlfeszült, csapongó lettem volna. Biztos hülyén hangzik, de tudjuk, hogy nyerni nem ügy, az szinte már véletlenül is sikerül. Nem veszíteni, a nyereséget pedig megtartani - az a kemény dió, ami NEM MEGY BELSŐ STABILITÁS NÉLKÜL. Te is ismered a technikai barkácsműhelyt, meg az MM-RM szisztémákat - nem ez a lényeg, azt minden átlagosan értelmes ember megtanulhatja több-kevesebb időn belül. A belső állhatatosság a nagy vízválasztó. JÓ szokásokat felvenni, automatizmussá gyakorolni - lehetőleg kicsi téttel: a hosszútáv megvár és csak és kizárólag a hosszútáv az egyetlen valóságos szempont.
A magam gyakorlatában ez úgy ment (és megy ma is és holnap is), hogy mániákusan kerestem az egyszerűsítési lehetőségeket, a gyakorláshoz pedig kicsi téteket használtam, ami nagyon-nagyon fontos szempont, mert ki kell bírni türelemmel, amíg kiépül a bizalmam a módszerem és magam iránt is egyaránt. Most egyre fokozom a tétet, a folyamat végén pedig - durván hangzik - a 100%-os kitettség lesz, mert a módszer kiválóan működik azzal is. De annyi gyakorlás után azért kell még mindig a fokozatossághoz tartani magam, mert NEKEM kell még több bizonyosságot szerezni a saját állhatatosságomról. Csak akkora tétet veszek magamra, amit könnyedén viselek bármikor. Kell egy adag flegmatikus-szkeptikus érzület is ehhez, de nem olyan nagy ügy.
Persze az is lehet, hogy nem akarsz vagy valami oknál fogva nem tudsz ezzel a "belüggyel" bíbelődni - akkor marad a program trading, Bár a lelki tényező ott is jelen van, csak sokkal kisebb súllyal.
A fentiekben nagyon erősen hiszek, így talán kicsit vehemensen adtam elő - bocs.
Köszönöm, igazad van. Belső stabilitásban, magabiztosságban nem állok most jól, csapongás, feszültség bőven. Nem a kockázat miatt, minimális amit kockáztatok. Az a problémám, hogy nekem még nincs meg a "saját módszerem", amiről tudom, hogy működik, amihez tarthatom magam, és amivel szép nyugisan, flegmán és szkeptikusan:) összehozhatnám a napi betevőt.
Ehelyett folyamatosan dobom fel az ötleteket, hogy hátha ez vagy az működőképes lesz végre. A fő gondom az, hogy ha kis kockázatot akarok felvenni, akkor nagyon ritkán van igazam, azaz baromi sok kistoppolódás vár rám, ráadásul rosszabb spreaddel, mint szerettem volna, mert ezek kitöréses helyek. Márpedig muszáj kis kockázatú belépőkkel dolgoznom. A másik probléma, ha igazam van, akkor meg hogyan hozzak el minél többet ebből a ki tudja mekkora momentumból. Kísérletezek, és megy az idő, konkrét haszon nélkül. Ezért vagyok ideges. És persze úgy nehéz.
Értem, ez tényleg nehéz helyzet. Ráadásul nyilvánvaló hülyeség lenne itt valami szép biztató dumával jönni - ez egy nehéz és kegyetlen szakasz, ez van. Számomra ez a szakasz volt a kényszerítőerő, hogy valami olyan hozzáállást keressek, amit nehezen üthet agyon a piac - ez lett aztán mára a trendvonalazás egy sajátos fajtája. Másrészt az is sokat segített számomra, hogy csak egy piacra koncentrálok és így jobban együtt tudok élni a napi-napon túli népszokásokkal, a versenytársak viselkedésével, ahogy egy-egy helyzetre reagálnak. A specializálódás jó dolog.
Amit még használtam és jó dolognak bizonyult, az a fordított tervezés avagy a negatív forgatókönyvre építés taktikája. Átgondolni, hogy a barrikád túloldaláról hogyan látnám a kísérletben szereplő taktikámat, hogyan tudnám megadásra kényszeríteni?
Mindazonáltal ez egy megkerülhetetlenül kopár vidék a kereskedői létben és csak napról napra lépegetve lehet túljutni rajta - a villanásszerű megvilágosodás elég ritka...
Ami még nagyon sokat segít az ember lelkének, ha közben van valami egyéb munkája-bevétele, mert akkor máris más a nézőpont, magasabb, derűsebb. Én pl. ma is elvállalok egy-egy munkát, ha épp van megrendelés, de ha nincs, akkor is jön zseton a tőzsdéből - a két lábból mindig van minimum egy, ami megtart és ez is fontos dolog. Megaztán lelkileg is kikapcsol egy-egy más ténykedéssel felüdíteni a gondolatainkat.
Azt hiszem sikerült hűnek maradnom a második mondatomhoz: tényleg nem mondtam semmi túl bíztatót, de egy kicsit biztatót talán igen. Ennyire futtya...
Kösz, bíztatásnak elég egy hajrá is:) Ez így érdekesebb. Az egy piacot úgy érted, hogy egyetlen insrumentumot trédelsz? Mert mondjuk a NYSE is egy piac, mégse nevezném szakosodásnak, ha csak azt a 4000 papírt trédelem, amit ott jegyeznek:)
Mellékmunkáim nekem is vannak, a piacból soha egy árva fillér hasznom nem volt még, mármint amit realizáltam volna és irány a barbie-shop. Most is ingyér csinálom, míg nem leszek kellően profitábilis. Néha egy kis emberi munka nem árt, de kétfelé koncentrálni nem is egyszerű.
Ha elfogynak a tartalékaim, meg kell gazdagodnom igazi munkából, hogy legyen miből tőzsdézni, immár saját tőkével. Ez a B terv:) Nem lesz könnyű, sem gyors, de most mire gyűjtsek, nyárigumira? Igaz, arra is kéne lassan. Vagy nyugdíjra? Inkább haljak bele a próbálkozásba. Get rich or die trying.
Akkor előszöris: Hajrááá!
Másodszor pedig, az egy piacot egy-egy istrumentumra értem, amennyit agyilag-lelkileg követni tud az ember. Egy-öt-nyolc, a lényeg, hogy otthon legyen bennük. Persze ez csak a magmfajta hozzáállással igaz, én pl. nem mernék mit kezdeni egy scannelés vadidegen papírjaival, másnak viszont istenien működik és halálra unná magát az én kicsi világomban. Minden zsák megtalálja a foltját, ha végre kibújik belőle a szög.
Több szővegre nincs is szükség, tehát mégegyszer: hajrá!
Megjegyzés küldése