A forradalom 50 éves évfordulójára megvettem életem talán első fegyvergyárát, a Smith & Wesson-t. Na jó, nem az egészet, de egy elenyésző részét. Ford Fairlane forog a sírjában, pedig még meg sem halt a fószer. Múltkor nem vettem meg az Ingram-ot, lelkiismereti okokból, meg azért, mert nem tört ki, csak készülődött. Másnap kitört, és utáltam, hogy nem vagyok benne. Ennyit a lelkiismeretről. SWHC-ről is később jöttem rá, hogy micsoda, már megvolt. Kit érdekel. Lényeg, hogy nagyon jól kerestem vele, mindaddig, míg el nem sült a stopom ma reggel (=délután). Szóval néhány napnyi csodás száguldozás után tegnap lekorrigált estére. Nem örültem, mert milyen jó volt már addig? Nagyon.
.
Gondoltam, ez holnap vagy letörik egyből, vagy visszamászik. Tovább nem gondoltam. Tovább kell gondolni. Betettem a stopokat nagy szenvedve, hogy én hogy utálok stopot rakni, mert inkább nézem és majd alkalmazkodom. De nem nézhettem, nem voltam itthon. Mire hazaértem, nem volt kiütve egy stopom se, örültem. De nem szedtem ki őket. Ez volt a hiba. Megszólalt a riasztó, esett a SWHC, méghozzá forgalommal. De mire odanéztem, már kiütötték a stopomat, persze a lehető legolcsóbban. Utána 20 dollárral (centtel) feljebb pihent 20 percig. Tudtam, hogy gáz van, nagy volt a forgalom, és nem húzták ki az 1-2 perces illikvid leszúrás után, hogy mehessen a bika tovább. Inkább itt kellett volna kiszállni. De még sokkal jobb lett volna, ha már akkor kiszállok, mikor hazaérkeztem, és látom, hogy nem törte le a tegnapi dupla mélyet, visszakorrigált 13.80 fölé, de azért túl sokat nem mutatott, egyhamar nem lesz bika. Pihenő. Itt kellett volna kiszállni. Nem pihenünk, momentumra játszunk. Mondjuk ezt csak úgy lehet hatékonyan, ha az ember ott ül mellette, és mindig tudja mi történhet, és hogy kell reagálni. Rögtönözni nem lehet, a stop meg csak vészféknek jó. De arra mindenképpen, és ha az embernek nincs jobb módszere, be kell állítani, nincs mese.
.
Sokat veszítettem már az elmúlt másfél év alatt, és sokat nyertem is. Sokszor kivettem, lejjebb tettem a stopot, mint eredetileg terveztem, kb az összes veszteségem 70-80%-át így értem el. Minden nagy veszteséget így értem el! A nagy nyerők 80%-a meg szépen mozgó papír volt, aminél nem volt szükség arra, hogy eltüntessem a stopot útközben. Nem kellett izgulni sem, drukkolni, úgy mozgott, ahogy elképzeltem, ahogy kell egy trendelő papírnak. Az is igaz viszont, hogy a kistoppolt, kis vesztővel, kis nyerővel lezárt trédek jelentős része komoly nyerőbe ment volna később, másik jelentős része komoly vesztőbe. Mondjuk 40-40%. 20% meg sehova. Ez a sok szám amúgy mind hazugság, ferdítés, hasból mondom őket, és simán lehet hogy egész mások az arányok. De így emlékszem, és nincs kedvem végignézni az összes esetet. A vita, hogy kell-e stop, meddő. Stratégiafüggő. Nekem kell. De nem feltétlenül kell "hard stop", azaz stop market megbízás. Be lehet állítani alarmokat különböző már-már veszélyes szintek elérésénél, hogy legyen idő gondolkozni.
.
Meg például a mai nap, mikor már nem volt értelme a momentumban bízni, max a hosszabb távú trendben, limit áron ki lehetett volna csukni a cuccot. Letört a trend már tegnap, vége a momentumnak. Nem akartam kibékülni a gondolattal. Azt mondtam, jó nekem a trend is, nem kell a momentum, ráérek. Csak épp ezzel feladtam az addigi pompás nyereséget, megváltoztattam a tervet, amit menet közben már nem szabad. Mert ha nem sikerül, nincs magyarázat. Gyenge voltam. Ha sikerül, nincs tanulság. Véletlenül bejött. Nem tudom megismételni, mert nem volt megtervezve. Ennek nincs értelme.
.
Na eleget szidtam magam, jöjjön a dícséret: így hibásan is nyerővel zártam a boltot, és a többi, még nyitott pozim remekül néz ki. Persze még el tudom rontani azokat is, ha igyekszem.
13 megjegyzés:
Anyó, megyünk kocsmázni? :))
"Gyenge voltam. Ha sikerül, nincs tanulság. Véletlenül bejött. Nem tudom megismételni, mert nem volt megtervezve. Ennek nincs értelme."
Ez nagyon fontos, kicsit kompaktabb megfogalmazásban berakhatnád a fórum axiómái közé is. Van egy mondat egy kedvenc könyvemben, parafrazeálva kb. így hangzik: "A hűbérúr elleni lázadásra egyetlen mentség van: ha sikerül." Épp tegnap jutott eszembe egy minősíthetetlenül, elképesztő mértékben elszúrt trade okán. A tőzsdén ez egyáltalán nem igaz: az alapjaiban hibás, nagyon fontos szabályokat megszegő trade-et semmi sem menti, az sem, ha sikerül. Legfeljebb egyszer megúsztam. (Naná, hogy nem úsztam meg.)
Castlakozva előző beírásomhoz. Itt a beszálló a napos charton ott ahol jelölted, hosszú lapos trend kitörés lett volna jó. A 2. meredek trend korrekciós szakaszában szálltál be, aminek nem volt még vége (kitörés új maxra, vagy le az eredeti lapos (nincs behúzva) trendvonalig. Vagy maradván a rövid charton (swing) bizony ott kellett volna kiszzállni mikor tört a rövidtávú trend, 23-án 13.50-nél (határeset) vagy 24-én 13.90-nél
Ez bizony nem volt szép.
A stop szintnél, előzőkre hivatkozva célszerű a volatilitást figyelembe venni, mert egyéb esetben hamar kiütnek. Nagy vola kis pozi kis vola nagy pozi. Pl az entry-d idején elég nagy vola volt amit a pozi nagyságnál fiygelemebe kellett volna venni.
A rendes trendje egyébként továbbra is kiváló 10-10.5-nél megfontolandó a beszállás.
Anyó !
Légyszi szólj rám, ha zavarnak a kritkus megjegyzéseim, nem mindig van időm stilizálni a szövegem :))
Macskanyó, a te bejegyzésedet most látom, nem kaptam róla értesítést, pedig mindig szoktam. Amúgy pont akkor mikor írtad, Andrással kávéztam, aki előtte veled, szóval már majdnem kocsmáztunk együtt, idővel össze fog jönni az is:)
Tény, hogy nem az izgat, 10, 30 vagy 100 dollárt tudok nyerni egy bulin, hanem hogy a rendszer működik-e. A tervezés fontos a megismételhetőséghez, és az utólagos kielemzés is. Saját gondolataimat nem kívánom mások elé axiómaként tárni, de álszent lennék, ha azt mondanám, nem is szoktam:)
A szabályok finomítása a cél, és főleg a betartása. De amíg nem tartod elég finomnak, nem fogod tudni betartani.
tboly, örülök a kritikának, át is gondolom őket, és le is reagálom, úgyhogy csak így tovább:)
A hosszú lapos trend kitörés nekem is tetszett, de másnap találtam a papírra, mikor már kitört. Szeretem a forgalmas kitörést megvárni, bár ezzel belépéskor feladok sok nyereséget, viszont biztos hogy van momentum. Esetünkben durván lekorrigált, ami ijesztő lenne egy likvid papíron, de itt semmi forgalom nem volt, a két irány között akkora különbség volt forgalomban, hogy inkább örültem, hogy ilyen olcsón hozzájutok, teljesen visszatesztelte a kitörést. Mikor az első vételi erő jött, akkor vettem, nem pont a zuhanásban. Veszélyes volt, de alatta volt támasz.
A napi chartokon csak keresek, a konkrét entry exit szinteket az intraday alapján hozom (1perces) mert itt jól érzékelhetem az erőviszonyokat, meg pontosabb trendvonalakat lehet húzni. De mivel nem mindenki 1percesen játszik, hanem például tick-charton, 5percesen, meg a trendvonalak húzogatása sem egy egzakt tudomány, a trendvonalakat nem pontos választóvonalnak kezelem, hanem egy támasz-zónaként. Ha picit alámegy, az még mindig jó entry-jel szokott lenni sokaknak. Ezért nem is szeretek itt zárni, megvárom a következő támasz-szint törését is, az a biztos. Ez így persze túl nagy áldozat, és ezért még jobbnak tartom, hogy ha láthatóan lassul a trend, nem hirtelen bajban, hanem egy erősebb időszakban kiszállni a buliból. Ha begyorsul a trend, az is a halálát szokta jelenteni, de azt lekövetem egy gyorsabb trendvonallal, és végül az is belassulva hal meg. Bár olyankor hirtelen eladói nyomás szokott jönni, nincs idő korrekciót várni, és így a dupla támasz-törés adhat exit jelet. Ez így bonyolult leírva, de a lényege pont az, hogy nem én döntöm el hogy egy trend gyors-e vagy lassú, hanem viszonylag mechanikusan, egyszerűen megoldja a stratégia. Két támasz törése exit, egy támasz törése után meg exit a gyengülő felkorrigálásban. Ha vissza tud erősödni, új csúcs, satöbbi, akkor korrigálom a trendvonalat idővel, és mehet tovább kicsit lassabban.
13.50nél 23-án ezért épp csak átböktük a trendvonalat, még ment új csúcsra, szóval kis korrekció után tovább mentem. 13.90 24-én viszont az első támasz durván elesett. A második megtartotta, és így a szabályok szerint 13.80 környékén másnap exit, mikor a reggeli akció nem tudta megmenteni. Ha a 13.50-es második támaszt is letörte volna, exit pánikban a menü. Végül ez történt pontosan, ami a legrosszabb.
Megfontolom még, hogy ezt a duplatámaszos elvet valahogy úgy átalakítsam, hogy a trendvonalat valami távolságból követni, pl 23-án a néhány centes áthágást még nem tekintettem volna exitnek, de 24-én, mikor 10 centet is elérte, 13.80 környékén zárhattam volna, még az ELSŐ pánikban, ami azért ugye drágább mint megvárni a másodikat. 10 centes áthágása a trendnek ebben az esetben már elég durva, nem maradhat következmény nélkül. Viszont még elég drága a papír, sokkal jobb áron ki tudok szállni, mint ha a második támasznál adom el, 13.50 alatt. És mivel nem szokványos helyre teszem a stopot, nem bukok még 6-8 centet a pánik-slippage-en, mint 25-én tettem.
A pozim nem volt túl nagy, eleve kerülöm a nagy pozikat mostanában, inkább legyen több papírom egyszerre. A trendje valóban szép továbbra is, de ezt majdnem minden papírról elmondhatom amikhez hozzányúlok. Az a lényeg, hogy nekem a trendből is csak az erősödős szakasz kell, ami szintén egy trend, és előre lehet rá számítani. Előre tisztázni is kell, hogy csak ez érdekel, és ne tartsam hosszabb távon a kelleténél, ne üljek ki nagyobb korrekciót, mint terveztem.
Az entry-nél általában még nincs gyors trendvonal, ilyenkor több türelemmel kell üldögélni, és valami lassú kamu vonalat behúzni határesetnek. SWHC esetében ez megegyezett a későbbi gyors trend vonalával, de ez nem tipikus. Általában jönnek az egyre meredekebb vonalak, és nehéz eldönteni, mikor válnak jogosan behúzhatóvá.
Egy szoftvernek nem tudnám leprogramozni amiket itt leírtam, túl nyúlós hozzá a rendszer, de a fejemben idővel összeáll a dolog annyira, hogy végre is tudjam hajtani. Mert az a lényeg.
Anyó,
a kocsmázásra vonatkozó poén pusztán azért született, mert én is épp egy kisebb piac-ügyi válságban üldögéltem, és soraidból kísértetiesen ugyanaz a hangulat érződött. Persze nekem is csak a szám jár, az italt elvből sosem használom feszültségoldásra. De szövegnek jó. :)
Meglustultak a google-nél, vagy nemtom mi van, de újabban nem kapok értesítést a kommentekről. Na mindegy, poén vagy sem, egyszer még úgyis kocsmázunk!
Huncfut András. Külön-külön kávézgat a lányokkal, dologidőben :))
Az ilyeneket igenis meg kell nevelni! Szégyen! Csak dumálnak egész nap! :D
Én rájuk engednék egy lánykollégiumot, abból majd tanulnának. Meg rám is egyet, hogy tudjam, milyen érzés bűnhődni.
Hamar megbánnád ezt a kívánságot, Anyó. :))
Hol az a lánykollégium ?
Csak hogy el tudjam kerülni :)
Azért az első néhány óra biztos szórakoztató:) Aztán nem hagynának bealudni, ami viszont kész tboly lenne.
:)
Jaj má Te kis Te, mondom, hogy kerülném :)
Megjegyzés küldése