2007-11-14

K+F

Most két napig megint buktam, ami arra figyelmeztet, hogy fejlődni kell. Nem is elemezném a pozijaimat egyesével, tudom, hogy az a gáz, hogy sok kamu kitörésbe beszállok, aztán akkor dobom el, mikor elkeseredek, vagy megijedek. Újítani kell. Mondjuk csak teljes gyertyával számolok, és így tüskébe nem tudok beszállni. Aztán addig tartom, amíg nincs ellentétes előjelű gyertyakombináció vagy szingli gyertya, szintén egész/kész gyertyákat nézve. Vagy az előző "fontos" gyertya alá be nem néztünk néhány centtel. Egymás mellett sorakozó dojik akkor is csak kis pihenőnek számítanak, ha 1-2 centtel alánéznek egymásnak, ezek nem fontos gyertyák. Mikor beindul a nagy mozgás, az a fontos. Persze doji után könnyebben beindul állítólag, tehát imígyen viszont fontos az is. Ez azért kell, hogy ne is arassak le pozit amíg tart a momentum, merő beszarásból. Azért kellenek a szabályok, hogy érzelemmentesítsek. Különben kénytelen vagyok érzésekre támaszkodni, ha nem tudom előre, mikor mit kell tennem. A visszateszt továbbra is probléma, a kitörés után gyakran jó mélyen benéznek még a srácok, hogy ki az aki stoppol. Amit lehet begyűjtenek olcsón, aztán jöhet a kitörés már tényleg. Ez elég gyakori, de talán mégse éri meg a kockázatot, hogy nagy bukóig elengedjek pozikat. Mert a fordítás se ritka. Ha a stoppok kilövése túl jól sül el, másik irányba megy a momentum. Az is szórakoztató, de inkább nem élek vele.

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

a "szingli gyertya" egy jó kifejezés