Megint trutyi

Ma se voltam valami nagy ász, kb ugyanaz volt, mint tegnap. Ahogy elkezdtem a bulit, elfelejtettem, hogy elsősorban az érzéseimen kell uralkodnom, és csak ezután jön maga a játék. A sok kamu kitörés és a halmozódó bukó felidegesített, és ettől felbátorodva kétszer is visszaszereztem az elveszett zsetont. Ez már megint az az eset, amikor csatatérként tekint az ember a piacra, feldühödik, hogy eltalálták, és bosszút akar állni, ha bele is kell halnia. A düh pótolja a bátorságot, kis adrenalin, és szétcsapjuk az ellent, mielőtt összeesünk. Hát nem ilyen munkamódszerre vágyom. Emlékeztet ez arra a jelenségre, amit többektől hallottam, és rám is jellemző, hogy van egy olyan minimál tőke érték, ami alá nem bír bukni, mert érzi, hogy akkor vége lenne a játéknak hosszú időre. És ilyenkor marha jól játszik az ember, csak nyer és nyer, amíg megint biztonságban nem érzi magát kicsit, és akkor kienged...
.
Csak rutinnal lehet nyilván elérni, hogy stabilan teljesítsek, és mindig érezzem is, hogy nincs okom izgulni, mert hosszú távon nyerek, nyugi.
.
Akkor most a technikai részletekről. A sok kamu kitörés miatt mindig újra felmerül bennem, mi lenne, ha már kitörés előtt megvenném a legjobb setupokat, és csak rossz irányú kitöréskor dobnám szűken, illetve kitöréskor pluszba húznám a stopomat. Mennyivel kisebbeket buknék. De mennyivel többet várnék! És talán nőne a bukók száma is. Kiderítsem? Játsszak úgy, hogy tippelgetek a következő nagy mozgás irányára? Előbb kéne látnom, hogy ez mit eredményezett volna a múltban, de attól tartok ez lehetetlen. Vakon tesztelni élesben, az meg nem olyan mókás, és az eredmény se igazán hamar kezd reprezentatívvá válni. Meg ha felfele várok kitörést, akkor van egy ellenállásom, ami fölé ki lehet törni. De támaszom nem feltétlenül van ilyenkor, azaz lefele megengedőbb a chart. Szőrösebb, és ettől kockázatosabb. Ha leszakad, visszaveszik, és semmi baja a bikának. Viszont én kidobtam minden bizonnyal. Tehát ugyanott vagyunk. Majd kifigyelem ezt én jól magamnak!
.
A másik meg, hogy ha naponta csak 2-3 nagyon beszédes setupot találok, mint pl a mai FRE charton (1), akkor miért nem elégszem meg annyival? Az az egy pozi elég lett volna egy egész napi eredménynek, azt kell mondjam.
.
A harmadik megfigyelés meg, hogy majdnem minden nap van pánik vagy eufória a piacon. Ez néhány perces ész nélküli rohanást jelent. Ezalatt a pár perc alatt is meg lehet simán keresni a napi betevőt. És a buli végét egész jó érzékkel szoktam elkapni, a zárásaim fejlődőképesek. A nyitást kéne finomítani.
.
Ehhez kapcsolódik, hogy kitöréskor fontosabbnak tűnik a kezdeti kockázatnál, hogy tapintani lehessen a pánikot. Az ijedt emberek szagát, akik nyomják a kék vagy piros gombot, mert muszááj! Ez a szag talán a kötéslistából árad legjobban, annak a pörgése bizonyíthatja a valódi érdeklődést, még mielőtt a charton nagy volume gyertya jelenne meg. Akkor már késő általában. De a pörgést viszont meg kéne várni. Néhány hozzám hasonló bátor pöcs még nem jelent semmit. Legyen őrület. Akkor jobb esélyei vannak a jóféle kitörésnek, momentummal folytatva.
.
Mennyi szép gondolat! Csoda, ha holnap 10%-ára emlékezni fogok a monitorok előtt...