Ez a téma talán megér egy külön bejegyzést, bár kommentként született.
.
Nem a piac az ellenséged, hanem saját magad.
.
Más a tudás és más a tudatosság. Rég tudom ezeket a bölcsességeket, amiket újra és újra megfogalmazok, és mások is elmondanak, és nem is a mondatok, hanem a mögöttük rejlő szemlélet, gondolkodásmód, érzés a lényeg, amit csak gyakorlással lehet elsajátítani. Ezeket is eleget tapasztaltam már, de nem vagyok elég állandó, elég tudatos, fegyelmezett. Eleve egy állandó stratégiára akarok folyton specializálódni, mégis hagyom magam elcsábulni néha, és kész a baj. Hiába csinálom napi 6-8-10 órán keresztül, figyelem, agyalok, tesztelek, játszom, ha közben amatőr hibákat vétek, az azt jelenti, hogy nem elég profi a hozzáállásom. Nem elég programszerű a tesztelésem se, meg a kereskedésem se. Ugyanúgy meg kell ezt szervezni, mintha egy olajtársaságot akarnék alapítani. Teljes koncentráció arra a néhány órára, amit rászánok naponta, és teljes kikapcsolás, amikor nem csinálom. A koncentrált programszerű szervezés-tervezés-tesztelés-kereskedés olyan magabiztosságot adna, hogy nyugodt lennék közben is, keveset és kicsiket hibáznék, és boldog lennék utána is, mert tudnám, hogy jól mennek a dolgaim. Így meg feszült vagyok piac közben és frusztrált utána. Persze kivéve mikor nagyot nyerek, akkor meg az elbizakodottság a veszély.
.
De azért "én" sem vagyok az ellenségem (nemcsak a piac), mert az elég skizó dolog volna. "Én" sokkal inkább a tudatommal azonosulok, ami a legjobbat hivatott kihozni "belőlem", kevésbé azzal a tehetetlen ösztönös lénnyel, aki az évek során automatizált reakciók és ingerek mentén működik, és képes lenne a tudatom nélkül, önállóan leélni az egész életet. Nélkülem. Pszichiáter ismerőse van valakinek?:)
.
A téma elég messzire vezet, és meggyőződésem, hogy kevesek képesek igazán tudatos életre, de nem is sokan vágynak rá, vagy nem is tudják, hogy mi az és mire jó. És persze van aki ugyan baromi tudatos, de elszámolja magát, és nem hagy helyet az emberi érzéseknek, érzelmeknek. Ezért akarom időben tudatosan elválasztani a koncentrációt a kikapcsolódástól. Nem keveredhetnek, különben a káosz uralkodik, nem "én". Folyamatosan koncentrálni meg egészségtelen és szükségtelen lenne.
20 megjegyzés:
Anyó,
ez a téma tényleg megér egy önálló postot.
„De azért "én" sem vagyok az ellenségem (nemcsak a piac), mert az elég skizó dolog volna. "Én" sokkal inkább a tudatommal azonosulok, ami a legjobbat hivatott kihozni "belőlem", kevésbé azzal a tehetetlen ösztönös lénnyel, aki az évek során automatizált reakciók és ingerek mentén működik, és képes lenne a tudatom nélkül, önállóan leélni az egész életet. Nélkülem. Pszichiáter ismerőse van valakinek?:)”
„És persze van aki ugyan baromi tudatos, de elszámolja magát, és nem hagy helyet az emberi érzéseknek, érzelmeknek.”
Egyetértünk, kevesen képesek a tudatos életre, és ez érthető is. A tudatos élet messze nem azonos a boldogsággal, nehéz és fájdalmas munka, önmagunkkal való folyamatos szembenézést igényel. De a tudatosság nem egyenlő a hideg racionalitással vagy az érzéketlenséggel, és az önmagunkkal szembeni szeretetlenséggel sem. Nem vághatod ketté magadat azzal, hogy a tudatos lényedet elfogadod, a másikat elutasítod, mert attól még működik és hat. A bennünk lakó ösztönlény valójában egy gyermek, szabad és szertelen, nem ismer korlátokat. Nem lehet elutasítani, legyőzni, megtörni, mert abba belepusztul és vele együtt mi is. Egyetlen dolgot tehetünk: szelíd szóval, a szereteten és az elfogadáson belül próbálunk csiszolni, formálni rajta. Ahogy a középkori imádság szól: „Ne higgyétek, felebarátaim, hogy az ördög kívül van, és védekezhetünk ellene, az mondogatva: Apage! Az ördög bennünk lakozik, és bizony mondom néktek, nem tehetünk egyebet, mint hogy jó szorosan magunkhoz öleljük.”
Kantárt kell vetnünk a hibákra, rossz tulajdonságokra, és ugyanakkor tudni kell, hogy bizonyos élethelyzetekben miként fordíthatók előnnyé. A piacon a tudatosság egyik pillére, hogy jól ismerjük és elfogadjuk a képességeinket és lelki alkatunkat, és a stratégiánkat nem azok ellenében, hanem azokat felhasználva építjük fel. Hiába kapnám meg aranytálcán a világ legeredményesebb daytrader stratégiáját, nem tudnám játszani, mert nem az én utam. Egy vérbeli daytrader pedig azt keresse, hogy az adott külső körülmények között is (kisebb tőke, DT-limit) hogyan tudja a saját erősségeit felhasználni, a saját játékát játszani, idegen szabályok magára erőltetése helyett. A lebéklyózott daytrader-mentalitás úgyis ledobja a láncokat, és valószínűleg pont akkor és ott, ahol a legtöbb kárt okozza.
Élet-játék.
Tboly és Macskanyó, a stratégiaválasztás és építés természetesen szubjektív, mert nincsenek "tökéletes" és "legjobb" módszerek, ezért lehetetlen lenne objektíven megépíteni őket. Viszont a stratégia akkor jó, ha mérhető, azaz gyakorlatilag kizárja a szubjektív elemeket. Eddig még sose jutottam, pedig szeretnék. Ha minden részét definiálni tudod a stratégiádnak, az egy nagy lépés az automatikus kereskedés felé, ami abszolút kizárja a végrehajtásból a szubjektív elemeket. Ott még mindig játszhatsz a papírválasztással.
A bennünk lévő gyerek vagy ördög vagy isten persze nem kiirtandó a tökéletes racionalitás nevében. Aikor időben korlátozom a működését, valójában neki akarok jót, mint mikor a gyerekemet eltiltom a vodkától. Még béna hozzá, hogy rábízzam a döntést, túl gyenge még a tudatos énje. Persze nem is pont 18 évesen erősödik meg, ha egyáltalán, úgyhogy ez egy nehéz ügy. További finomhangolást igényel, de nincs gyerekem tudtommal, úgyhogy ezt elnapolom:)
A saját ösztönlényemet azonban nem csak a tőzsde idejére kell megszelidítenem, vannak még kiélezett helyzetek az életben. Mindig a sportolók jutnak eszembe a tőzsdézésről, mert náluk látom azt a szintű koncentrációt, amire nekem is szükségem lenne. Ők is háttérbe szorítják az ösztöneiket az erős akaratukkal, valamilyen mondvacsinált cél érdekében. Valójában őket se az 1millió dollár, aranyserleg, hírnév érdekli, hanem a sikerélmény, hogy elértél valamit, amiért nagyon küzdöttél.
És ez boldogság, küzdeni valamiért, és érezni, hogy jó vagy.
Erről Csíkszentmihályi Mihály: Flow c. könyvében lehet sokat olvasni, erről szól, a boldogságról próbál objektíven beszélni. Katartikus, kötelező.:)
Ja de egyébként ugye a sportolásban is van szubjektív, mert mér pont gerelyhajító? Csak arra a rövid időre kell kizárni a gyereket, amíg tökéletes koncentrációra van szükséged. A tudatnak azonban fontos szerepe van a legérzelmesebb terén is az életnek. De ez már megint más téma, és nem is vagyok szakértője:)
Ez így tetszik. Ha az a cél, hogy megszelidítsd, keretek közé szorítsd a benned lakó ösztönlényt, miközben nem tagadod és utasítod el, akkor minden rendben. :)
"És ez boldogság, küzdeni valamiért, és érezni, hogy jó vagy." Teljesen egyetértek, számomra is ez a legnagyobb motiváció.
A könyvet majd kölcsönkérném. :)
Én is kölcsönbe olvastam, de ha látom, beszerzem magamnak is és szívesen kölcsönadom:)
Akkor köszi, önellátok majd könyvtárból. :)
Macs, nekem megvan, majd kölcsönadom valamikor, ha esetleg nem tudod azonnal beszerezni.
Tulajdonképpen mindent elmondtatok, amit én is mondtam volna, úgyhogy nem is szólok hozzá, csak annyit, hogy most a blog háttere ronda sötétvörös lett, és ez nagyon csúnya,a fekete sokkal jobb volt. Nem lehetne visszacsinálni valahogy?
Oké, köszi, akkor felvesszük a listára. :)
Kicsit fel akartam dobni a színvilágát, nálam meghatározhatatlan de érdekes a háttér színe. Lehet hogy a fekete jobb volt:) Mindjár megnézzük.
Ez borzalmas :) Kifolyik a szemem a vöröstől. Szerintem nehéz a sárga betűket vörös háttérrel olvasni. Jobb volt a fekete, kellemes.
Köszönöm.
Most úgy csinálok, mintha elégedett lennék, és egy hét múlva kirobbantom a forradalom második szakaszát a fehér betűkért :)
Azok szürkék voltak és már untam nagyon. Szerintem ez olvasható és szebb.
Na most nézheted szürkében, amíg nem lesz újra időm evvel szarakodni:)
Szerintem ez a szürke uncsi, le a konformizmussal! :)
Na jó még egy kis piros, de most már tényleg mennem kell:)
Van benne egy jó adag éjszakai város, ahogy a fekete háttér előtt fehér-szürke-élénkpiros betűk vannak, ez jó, van hangulata! És olvasható :)
Ugye milyen szexi? Egy ideig nem nyúlok hozzá. Egy gondom maradt, a fotók nem bírnak új ablakban megnyílni az átállás óta (Blogger Beta) és ez idegesít, már kb egy napot elcsesztem az átállással.
A pöttyöt is azért teszem a bekezdések közé, mert különben teljesen következetlen mennyiségű helyet hagy ki két bekezdés között 0-2 sorig terjedően. Nem béta ez, béna.
Közben kivesetéptelek a DT fórumon, csak hogy figyelmeztesselek :)
Akkor most oda nem megyek, kösz hogy szólsz! Sokáig tartana:)
Huh. Olyan magasröptű a beszélgetés, hogy háromszor olvastam el mire bevésődött miről is van szó. :))
Megjegyzés küldése