ZVUE

Az a megtiszteltetés éri most minden idők egyik legkereskedelmi naplóbbját, hogy elsőként hozhatjuk nyilvánosságra Sennacherib Mester egy forró estéjének leírását, saját tollából idézve:

.

Sok dolgot átéltem, amióta trédelek, de ez a mai sztori a legsúlyosabbak között van. Nem a mérete okán, inkább azért, mert élesben még nem voltam benne ilyen erős momentumban, vagy ha igen, akkor rövidebb ideig.

Egész nap nagyon emelkedett ZVUE, az új csoda. A nap második felében elért egy kicsivel magasabb, mint 5 dolláros csúcsot, innen ereszkedett. Gondoltam, érdemes lesz figyelni a következő napokban, mert ebből a korrekció végén szép rally jön majd. Helyette este elkezdték venni, és hamarosan már az előző csúcs alatt volt a papír. Rimánkodtam, hogy bírja 5.04 alatt, ami mellesleg a délutáni mellett történelmi csúcs is, még csak 3 hónapja van a piacon. Nem bírta, nem is lehetett tőle ilyet kérni, de én nem vettem meg. Nem erről szól mostanában a játék, más érdekel: erős zárás után after- és pre-marketben eladni jó magasan. De most messze volt még a zárás, és láttunk már nagyon csúnyát LMRA-tól, aki volt szíves egyszer hat darab 5 perces gyertyában lenézni 8.50 közeléből majdnem 6.50-ig. Az egész történet a momentumról szól. Ha veszik, akkor a csillagokig veszik, bármennyiért veszik, csak adják már, soha nincs elég. Aztán valaki sokat ad, és megszeppenve mondják, hogy elég. De más is akar adni, és másodpercek alatt megfordul a játék, mindenki adni akar, tökmindegy, milyen áron, csak vegye már meg valaki. Namármost nekem az első sztori tetszett, és nem akartam megkockáztatni, hogy a másodikba csapjon át a dolog, ezért mindenféle emberi jóérzés ellenére várakoztam, mert ezt diktálta a szabály (lehet, hogy hülye szabály?) Aztán eltelt 10 perc, és végre beléptünk a végső rally kategóriába, amikor én is megvettem 5.30-on, gondolván, remélhetőleg napi csúcs körül fog zárni, és akkor afterben kitépik majd, és én örülni fogok.

.

Nem pont ez történt.

.

Másfelé nézelődtem, hogy teljen az idő, és visszanézve azt láttam, hogy emelkedett, már 5.40-en van. Igyekeztem továbbra is másfelé bámulni, nem tudom, ki hogy van vele, de én rosszul bírom, amikor valami nagyon szépen halad a nekem megfelelő irányban. Ahhoz, hogy ne kezdjek el ugrálni, nyugodtnak kell maradnom, ehhez viszont az örömrohamokat vissza kell fognom, így végül az egész egy végtelen feszültséggé válik, amit nagy erőkkel tartok kontroll alatt. És a másodpercek rettentő lassan telnek, miközben udvarisan jojózik a gyomrom.

.

Amikor elérte a .60-at, láttam, hogy ennek fele se tréfa, képes rá, hogy kigyorsuljon itt nekem, és a végén még beadják az utolsó öt percben. A lényeg, hogy az emelkedésnek megvan a maga egészséges dinamikája. Most nem arra gondolok, hogy lenne valami általános szabály, ami akár közelítőleg is megmondja, hogy egy eszköz adott idő alatt hány százalékot mehet, hanem arra, hogy bizonyos meredekség meghatározott folytatást enged meg. Ha valami megy, mint az őrült, akkor se mehet hirtelen kétszer olyan gyorsan, mert az egészségtelen begyorsulás, amiből majdnem biztos, hogy egészségtelenül nagy korrekció fog következni, amit senki nem szeret kiülni, főleg nem én, akinek esze ágában sincs tág stopot használni. Nem részletezem, mindenki tudja, miről beszélek, aki meg nem, az majd rájön.

.

Ezért betettem egy eladást .78-ra, aztán láttam, hogy ez még belefér a dinamikába, ezért módosítottam .88-ra, aztán .95-re, mielőtt még az első gyertya befejeződött volna. Olyan gyors volt, hogy többször csak annyi időm volt, hogy valami nagyobb számot írjak be, mint az előző, mert nem tudtam rendesen végiggondolni, hogy hol marad még egészséges az emelkedés. De mire megnézhettem volna, hogy hova kéne tenni az eladást, általában már ismét az eladási áram körül volt, és a gyertya még nem volt túl magas, ezért megint emeltem. Mikor befejeződött ez az öt perces periódus (szerencsére az IB kiírja a NASDAQ time-ot, azaz azt, hogy mi alapján mennek a gyertyák, tehát másodpercre pontosan lehet tudni, hogy mikor fog véget érni; az utolsó 15 másodpercben már leizzadva imádkoztam, hogy bírja ki még egy picit), szóval az utolsó öt percbe érve már 6 dollár fölé tettem az eladást, és végül teljesült is 6.15-ön. Ekkor még volt hátra másfél perc, hát beálltam venni 6.01-re, mert a cég olyan kicsi, hogy a könyv rettentő lyukas, egyszerűen nincs elég részvény, hogy kellően sima legyen az ajánlati könyv. Ez bejött, fél perccel zárás előtt rám szórták a papírt, amit szórakozottan betettem 6.29-re eladni, talán mert láttam, hogy a máris kezdődő afterben már beálltak 6 dollárra is eladni.

.

Na ez az, amit nem szabad. Csak azért, mert egy pillanatnyi beremegés van a piacban, amit javarészt én képzelek oda (hiszen a napi csúcs 6.24 volt, innen esett vissza 6 dollárra, ami az 1.50-es nyitáshoz képest nem egy gyilkos drawdown), máris megijedni, és olyan árat megszabni, amivel igazából csak szabadulni akarok, hát ez baromság.

.

Itt követtem el a másik hibát, amit magyarul vacsorának is szoktak nevezni. Ugyanis ismerem magamat annyira, hogy tudjam, ha nem állok fel azonnal, hogy egyek, akkor jó eséllyel éjjel 2-ig fogom követni a mozgását, vagy addig, amíg van benne forgalom. Ettem hát egy jót, és visszaérve láttam, hogy a portékát elvitték, és még nagyon sok kell nekik. Ha nem vacsoráztam volna, akkor most éhesen és boldogan nézném, hogy már érintette a 7 dollárt is, ami mára valamivel több mint 360%-os emelkedés. Így meg tele és boldogan nézem, hogy mit foghattam volna meg.:) Lesz még alkalom. Azt hiszem, megvan LMRA utódja.

.

Még annyit megjegyeznék, hogy az egész tréd 6 perc 37 másodpercig tartott. De egy életnek tűnt.:)