2006-11-17

ZVUE, DOC

Három hete nem nyúltam a papírjaimhoz, és úgy döntöttem, daytradelgetni fogok az intraday marginnal. Keresgettem papírokat, de nem volt határozott elképzelésem, csak úgy nézegettem, hátha van valami jó helyzet, amit nem lehet kihagyni. Csörgött a telefon, dumálgattam, örülgettem, pláne, mikor láttam, hogy mennyire veszik a ZVUE-t. Kemény momentum, gondoltam, sehol se vagyunk még ahhoz képest, amit itt két napja műveltek, úgyhogy jó sokat lehet keresni ezzel a momentummal még így is, hogy már vagy 10 perce megy és jó drága. Nem sokat gondolkoztam, vettem kétszer annyit, mint amennyit egy szokványos stoppal megengedhettem volna, mondván, hogy majd ha vége a momentumnak, gyorsan zárok is.

Megvettem 1 tickkel az ellenállás alatt, a csúcson. Aztán vége lett a momentumnak, és mondtam, hogy jó, akkor zárok. De azért még egy kicsit hadd oldalazzon, hadd gyűjtsön erőt az ellenállás átviteléhez, nincs abban semmi rossz. Aztán a nagy erőgyűjtésben leszakadt hirtelen, akkor már éreztem hogy tényleg baj van. De még a trendvonal tartja. Ok. Akkor tartom én is egy kicsit. Aztán a trendvonal is letört (a bullish hsz alsó vonala, amiből a momentum jött kitöréskor) és akkor még mindig tartotta a bullish hsz teteje, akkor abban bíztam. Az letört, de ott oldalazni kezdett alatta, hátha felfele tör ki az oldalazásból, ezt még megvárom. Felfele indult valóban végre, de forgalom sehol. Na majd mindjárt jön biztos. Nem jött. Elkezdett visszacsúszni, magasabb mélypont, beszűkülés, nagy szimmetrikus hsz kialakult. Ez volt a vége, ha ebből letör, most már tényleg eladom. És így is lett. Roppant jó, hogy eladtam, méghozzá gyorsan, mielőtt beindult a temérdek stop, és leütötték keményen. Komoly veszteség. A pénz mellé még az is, hogy mivel a daytrade marginnal játszottam, most valamit likvidálnom kell a portfóliómból, hogy meglegyen az overnight margin. Erről majd később.
.
Előbb a tanulságok:
.
1. Nem kereskedek telefonálás közben, sőt semmi közben.
2. Csak olyat csinálok, amit megterveztem előre.
3. Ha már elkövettem egy hibát, nem kezdek el bízni a szerencsében.
4. Ha nem bízom se a szerencsében, se a saját nemlétező stratégiám erejében, de van egy nyitott pozícióm, a veszteségek minimalizálására kell koncentrálnom. Hogy hozzam ki a lehető legtöbbet egy adott szituációból? Nem pedig ülök, és drukkolok a piacnak.
5. A piacnak drukkolás mindig felesleges, sőt káros időtöltés.
.
Az a tény, hogy egyre törte le a támaszokat, amikben bíztam, és mindig találtam új támaszt magamnak, csak arra vezethető vissza, hogy nem volt stratégiám. Önmagában nem főbűn több támaszt is hagyni elesni.
.
A 4. pont azért felvet egy érdekes gondolatot: hogyan hozzam ki a lehető legtöbbet egy adott (elkúrt) helyzetből?
.
1. Kell egy hidegzuhanyszerű érzés, rá kell jönnöm, hogy baromságot csinálok, nem azt, amire évek óta készülök, hanem valami ösztönöset, hirtelen ötletszerűt. Eszembe kell jusson az a sok hasonló eset, amikor egy éves fizetésnyi pénzt veszítettem három nap alatt például. Mind-mind ösztönös és ötletszerű játék volt. Nem volt hidegzuhany, mert elnyomta az az érzésem, hogy jó esélyem van sokat nyerni ezzel, csak kerüljek már végre nyerőbe. Nem is az, hogy legyen sok pénzem, hanem hogy legyen igazam. Ne veszítsek. Rég nem a pénzről szól, arra csak hétvégénként gondolok, mindig meg-megállva. Pánikhelyzetben is fegyelmezetten össze kell szedni magamat egy kis gondolkodásra, ennyi az egész. Ezt gyakorolni kell. Az akaraterőmet a saját tetteimen és gondolataimon kell gyakorolnom, nem tőlem nagyjából független dolgokon vagy személyeken ugye.
2. Látom hogy elrontottam, van egy pozim, amit újra kell gondolni. Nem számít a veszteség, vagy nyereség, amiben épp ülök vele! Csak az számít, innen mi várható még. A múlton nem lehet változtatni, tehát nem is kell, ami nagy könnyebbség. Most például volt egy pozim, ami ellenállás alatt oldalazott néhány perce, előtte nagy momentum. Mivel ilyen esetben normálisan nem vennék, úgy kell tennem, mintha a bullish hsz kitörésekor vettem volna, momentumra. Az első csökkenő forgalmú oldalazó szakaszból való forgalmasabb letöréskor zárni. Vagy egyből zárni, mikor felismerem, hogy mindenféle terv nélkül szálltam be. Ez a legegyszerűbb, de ha hirtelen találok egy jó lehetőséget a meglévő pozimmal (egy oldalazásból jó irányba, jó hozam/kockázattal kitörés esélye), miért ne játsszam meg? A lényeg, hogy mindig pontosan tisztába legyek azzal, hogy mi a terv. Ha bizonytalan vagyok, és ezt nem tudom gyorsan megszűntetni, azonnal zárni kell.
3. A Terv nem azonos a piac várható viselkedésének elképzelésével. A Terv az, hogy én hogy fogok viselkedni, ha a piac különböző dolgokat csinál. Minden esetre fel kell készülni.
.
Na már annyi okosat mondtam, hogy most át is térnék a másik témámra. Valamit likvidálnom kellett, mert vesztettem a marginból, és éjszakára nem elég, ami maradt. Ez amúgy végig aggasztott, miközben figyeltem az esést. No de mit likvidáljon az ember ilyenkor? Azt, amiben a legkevésbé bízik. Ami a legrondább a portfólióban, aminek a legkevesebb esélye van beindulni. Még véletlenül se olyat, ami jól megy, nyerőben van, és megnyugvással töltene el, ha profitot realizálnék, valójában viszont levágnám az aranytojást tojó tyúkot, és megtartanám a maláriás disznót.

Ez pedig a DOC volt, amit három hete vettem egy másnapi, sőt aznapi kitörés reményében, majd úgy döntöttem, hogy hosszú távra átállok, és bika ez még úgy is, hogy nem tört ki gyorsan. Ez igaz is volt, de mikor jelentésnap jött, és növekvő veszteségre gap downt reagált a piac, ott azért nomegálljcsak. Persze mire észleltem, már nagyon olcsó volt, és nem volt elég nagy a forgalom ahhoz hogy elveszítsem a hitemet a bikában. Másnap megint esett, de már kisebbet, és hamarosan egész jó erőben visszamászott a letörésig, sőt. Itt pihent pár napot. Ez egy nagyon jó alkalom lett volna eladni, mert a szép bikától elég messze került a nagy korrekcióval, és esélyes volt egy elbukó visszateszt, mint egy irdatlan kitörés. Pláne néhány nappal egy szomoró jelentés után. Ma megint gap down, pedig arra számítottam, hogy most jön egy magasabb mélypont, aztán egy néhány hetes pihenő után kitörünk majd újra. De ez vézna jövőkép, a legvéznább a csomagban. Ezért dobtam. Röviddel utána elkezdték venni, és betöltötte a rést, egy kalapácsot formálva. Ettől még ocsmány és kész. Viszont nyertem 3 centet azon, hogy volt időm limit áron adni. Ennyit mára.
.
Nem ilyesmikről akartam írni, de ez a ZVUE affér megváltoztatta a programomat.

6 megjegyzés:

Névtelen írta...

Mondd meg a barmoknak, akik trédelés közben hívnak, hogy hagyjanak békén zárásig, de legalább addig, amíg elfoglalt vagy. :)
Ezzel legalább egy részét orvosolhatod :)

Névtelen írta...

Már majdnem rájöttél az igazságra. Nem a piac az ellenséged, hanem önmagad. :)

Névtelen írta...

voltam

Szélanyó írta...

Más az tudás és más a tudatosság. Rég tudom ezeket a bölcsességeket, amiket újra és újra megfogalmazok, és mások is meg te is elmondod, és nem is a mondatok, hanem az mögöttük rejlő szemlélet, a gondolkodásmód, az érzés a lényeg, amit csak gyakorlással lehet elsajátítani. Ezeket is eleget tapasztaltam már, de nem vagyok elég állandó, elég TUDATOS. Fegyelmezett. Eleve egy állandó stratégiára akarok folyton specializálódni, mégis hagyom magam elcsábulni néha, és kész a baj. Hiába csinálom napi 6-8-10 órán keresztül, figyelem, agyalok, tesztelek, játszom, ha közben amatőr hibákat vétek, az azt jelenti, hogy nem elég profi a hozzáállásom. Nem elég programszerű a tesztelésem se, meg a kereskedésem se. Ugyanúgy meg kell ezt szervezni, mintha egy olajtársaságot akarnék alapítani. Teljes koncentráció arra a néhány órára, amit rászánok naponta, és teljes kikapcsolás, amikor nem csinálom. A koncentrált programszerű szervezés-tervezés-tesztelés-kereskedés olyan magabiztosságot adna, hogy nyugodt lennék közben is, keveset és kicsiket hibáznék, és boldog lennék utána is, mert tudnám, hogy jól mennek a dolgaim. Így meg feszült vagyok piac közben és frusztrált utána. Persze kivéve mikor nagyot nyerek, akkor meg az elbizakodottság a veszély.

De azért "én" sem vagyok az ellenségem(nemcsak a piac), mert az elég skizó dolog volna. "Én" sokkal inkább a tudatommal azonosulok, ami a legjobbat hivatott kihozni "belőlem", kevésbé azzal a tehetetlen ösztönös lénnyel, aki az évek során automatizált reakciók és ingerek mentén működik, és képes lenne a tudatom nélkül, önállóan leélni az egész életet. Nélkülem.

Pszichiáter ismerőse van valakinek?:)

A téma elég messzire vezet, és meggyőződésem, hogy kevesek képesek igazán tudatos életre, de nem is sokan vágynak rá, vagy nem is tudják, hogy mi az és mire jó. És persze van aki ugyan baromi tudatos, de elszámolja magát, és nem hagy helyet az emberi érzéseknek, érzelmeknek.

5:00 kissé későre jár, most tudatosan nem merülök mélyebbre ebbe a bölcselkedésbe, jóéjt.

Névtelen írta...

A tőzsdére gondoltam kizárólag. Az életünk vagy annak bizonyos szektorai már diverzifikációt igényel érzelem-tudatosság terén :-)
A stratégiákat nyugodtan váltogasd (ne egy tréden belül) különben hogyan találod meg a magadhoz illőt. A pullback vásárlásokhoz pl nincs idegzetem, inkább kitörés párti vagyok. Ismerek trédert akinek tökmindegy, kitörést is pullbacket, amelyik éppen van.
A szubjektumunk mindenképp beszűrődik a trédbe, de az az egészséges, ha minél kevésbé. Szubjektív már az, hogy milyen stratégiát választasz a számos közül, milyen TA eszközöket használsz a nyomkövetéshez, de leginkább a jövőbeli várakozásunk, hogy a következő gyertya aztán tuti, hogy a mi irányunkba megy. Pedig csak várni kéne és reagálni.

Szélanyó írta...

tboly, a következő postnál válaszolok inkább.